Szerethetünk mást, anélkül, hogy magunkkal is ezt tennénk?
A dolgok legtöbbször sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk. Tegyük fel, átkopog a szomszéd, hogy szeretne kölcsönkérni fél kiló lisztet, de neked sincs otthon egy deka sem. Tudsz adni? Azonnal biztos nem.
Mi van akkor, ha a lisztet kicseréljük szeretetre, a szomszédot pedig a párodra, gyermekedre, a legjobb barátodra?
Nem sok dolog változik. A szeretet is úgy működik, hogy ha van, tudsz adni, ha nincs, nem. Különbség, hogy szeretet nem tudsz venni a boltban. Viszont tehetsz azért, hogy legyen; először saját magadnak, majd továbbadásra is. Ha így építed fel, bőven kapsz is vissza belőle. Azért arra ügyelj, hogy a saját forrásod ne apadjon el ilyenkor sem.
Hogy van ez a Te életedben? Szereted magad? Jól szereted magad? Nem? Akkor kifelé sem fog hosszú távon működni. Persze; maradva az előbbi lisztes példánál, megteheted, hogy azt mondod a szomszédnak, hogy maradjon az ajtóban, fejvesztve lerohansz az éjjelnappaliba és hozol neki. De vajon mennyire életszerű ez? És mennyire fenntartható, ha rendszeresen lenne rá szükség?
A szeretet is, mint a legtöbb dolog, akkor működik jól, ha saját magadban kezded. Szeresd magad jól, hogy jól tudj szeretni másokat is. Vagy egyszerűen csak szeresd magad jól, mert Te mindig ott leszel magadnak. Arról, hogy kifelé milyen a jó szeretet, nemrég írtam itt: „Lehet rosszul szeretni?” , így most bővebben az önszeretet témáját szeretném kibontani.
Egyáltalán mi az, hogy önszeretet?
Nem más, mint saját magad szeretete.
Vagyis önszeretet, ha:
- tiszteled és elfogadod magad
- van bátorságod önállóan megtenni dolgokat a saját jólléted érdekében
- egészségesen étkezel és rendszeresen végzel testmozgást, abból a célból, hogy a tested még hosszú ideig szolgálni tudjon téged
- megteszed, amire vágysz, és nem érzel miatta bűntudatot
- tudod, mire vágysz, vagy ha mégsem, azt biztosan tudod, mit nem akarsz
- elhiszed, hogy elég jó vagy, mégis igényled a folyamatos fejlődést
- elfogadod, esetleg még szereted is a tökéletlenségeidet
- tudod, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a legjobb döntés tovább állni, és ha szükséges, ezt meg is teszed
- magadról pozitívan gondolkodsz.
- szépen beszélsz és bánsz magaddal.
Ez mind fontos azért, hogy:
- olyan kapcsolataid legyenek, amilyeneket megérdemelsz
- önmagadért szeressenek, tiszteljenek és fogadjanak el
- tudj örülni a sikereidnek, és ne keresd rögtön a következő feladatot, ha elértél valamit
- felismerd, mire van szüksége a testednek
- csak annyi terhet vegyél magadra, amennyit el is bírsz
- példát mutass másoknak (mondjuk a gyerekeidnek)
Jó-jó, azt már látod, mi az önszeretet és miért fontos. De hogy jönnek még ide a határok is?
De mik azok a határok?
A határok védenek, egyértelművé tesznek helyzeteket, állapotokot és segítenek a rendszerek megalkotásában, fenntartásában. Nélkülözhetetlenek az egészséges működéshez. Határokra szükség lehet a munkahelyen, a családban, az intézményekben is.
Az önszeretettel összefüggésben most a személyes határokról írok, amik minden társas kapcsolatunk során jól jönnek. Ezek elsősorban Te javadat szolgálják, tehát nagyon jó, ha tisztában vagy a működésükkel.
Azonban a határok kijelölése és tartása nem csak rád van van pozitív hatással. Gondolj csak bele; társas kapcsolatokban egyértelműen jobb a másik félnek is, ha te jól vagy. Ezt általában tudjuk is, mégis sokan nehezen húzzuk meg a saját határainkat, mert félünk attól, hogy majd kevésbé fognak minket szeretni.
Veled előfordult már, hogy rosszul érezted magad amiatt, hogy valakinek nemet mondtál? Esetleg kiálltál amellett, amit a saját érdekedben fontosnak gondoltál, de a másik figyelembe se vette és csak hajtotta tovább az ő verzióját? Pedig, ha benne negatívan csapódik le, hogy Te véded magad, akkor azzal kizárólag neki van dolga. A Te határaid viszont a Te felelősséged, senki nem jelöli ki őket helyetted!
Nem tudok általános tippet adni arra vonatozóan, hogy mit tegyél, ha nem olyam reakciót kapsz, mint vártál… Tudok viszont adni egy kis gondolatindítót: nézd meg, mi az, amire hatással lehetsz, és abba tegyél energiát. A másik viselkedése nem rajtad múlik, a saját reakciód viszont igen!
Nincs is sok dologra szükség ahhoz, hogy elkezdd, mindössze három lépcsőfokot érdemes betartani:
- Tudd, hogy milyen dolgok fontosak számodra.
- Ha kell, kommunikáld is ezeket kifelé.
- Ha még ez se elég, tedd meg a lépéseket, hogy érvényre juttasd őket.
Például:
számomra a vasárnap délután a szűk családé, szent és sérthetetlen (1.).
A tágabb család mindenáron folyamatosan ebben az időpontban akar hozzánk jönni látogatni, általában be sem jelentkeznek. Elmondtam nekik, hogy „A vasárnap délutánt a kis családommal szeretném tölteni, számomra fontos ez az idő. Kérlek gyertek másik időpontban.” (2.)
Többszöri kérésre sem tettek ennek eleget, előzetes egyeztetés nélkül megjelentek ebben az időpontban. Mit teszek? Nem engedem be őket. (3.)
Persze leírni sokkal egyszerűbb, mint megtenni, de itt tényleg igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert, úgyhogy érdemes kitartani.
Hasznos lehet még
Csiki Judit kolléganőmmel a hónap elején beszélgettünk arról, hogy a határhúzás jó példa is lehet a környezetünkben élők számára. A beszélgetésünkből készült cikket az ő blogján találhatjátok, ezen a linken: Határaink meghúzása: nem önzés, inkább jó példa.
Ha pedig nőként szívesen megtanulnád, hogy építsd be és tedd a mindennapi rutin részévé az önszeretet, akkor szeretettel várunk Mosonmagyaráron a „Nőnapi workshop az önszeretet jegyében – illóolajokkal” eseményünkön.
0 hozzászólás