Valentin-Gyurics Nikoletta

coach – mediátor – szociálpedagógus

ÍRÁSAIM

Egy kis olvasnivaló

Gyermekkel válni(?)

Cikkemben hat kérdés mentén arra keresem a válaszokat, mit tegyünk, ha a házasságunk olyan szakaszba jutott, hogy szóba került a lezárás és van közös kiskorú gyermekünk. Azt szeretném bemutatni, milyen lehetőségeink és felelősségünk van szülőként abban, hogy gyermekünk a lehető legkevesebb sérüléssel vészelje át ezt az időszakot.

Mert tudjátok, hogy anyaként és apaként akkor is tovább működtök, ha feleségként és férjként már nincs közös utatok, ugye?

Jöjjenek tehát a kérdések.

Váljunk-e ha van gyerek?

A másik oldalról közelíteném meg ezt a kérdést, mégpedig a kapcsolat oldaláról. Menthetetlen a házasság? Vagy esetleg akartok, tudtok tenni érte valamit? Az a tapasztalatom, hogy azoknak a kapcsolatoknak a legnagyobb része, ahol mindkét fél akar tenni azért, hogy fennmaradjon, helyrehozható. Szinte teljesen mindegy, mi történt, miért jutottatok el odáig, hogy a kapcsolat lezárása is szóba került. Lehet, hogy nem megy egyedül, ilyenkor érdemes lehet felkeresni szakembert, aki lehet mediátor, pszichológus, családterapeuta, párterapeuta stb. a probléma jellege és a ti igényeitek figyelembevételével.

Ugyanakkor, ha egyikőtök, vagy mindketten úgy érzitek, itt az idő a befejezésre, kizárólag azért, mert van közös gyermeketek, ne maradjatok együtt. Tudom sokan azt gondolják, hogy jót tesznek azzal, hogy fenntartják a látszatot, de higgyétek el, nem így van. A gyerekek érzik a feszültséget, tudják, hogy valami nincs rendben. Hosszú távon benne maradni egy konfliktusokkal terhelt légkörben, még ha kifejezetten ügyeltek is rá, hogy veszekedésnek ne legyen szem-és fültanúja, rendkívül káros az ő lelki jóllétükre. Igen, akár jobban is, mint egy rövidebb ideig tartó válási procedúra és különválás valamelyik szülőtől.

Mikor mondjuk el, ha a válás mellett döntöttünk?

A lehető legrövidebb időn belül, amikor már ti magatok is képesek vagytok arra, hogy ezt megtegyétek. Visszautalnék az előző pontra és arra bíztatlak benneteket, hogy ne titkolózzatok és ne halogassátok a kelleténél jobban a bejelentést, hiszen érzik ők, hogy nincs rendben valami. Ha nem ismerik a valódi okokat, már az egészen kicsi gyermekek is hajlamosak arra, hogy magukban keressék a probléma forrását.

Hogyan közöljük?

Legyetek őszinték, és a korának megfelelően tálaljátok tényszerűen a helyzetet. Ideális esetben mindketten együtt tudtok jelen lenni a bejelentésnél. Bár szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, de nem kell arra törekedni, hogy ne látszódjanak rajtatok az érzéseitek. Ha például valamelyikőtök elsírja magát, el lehet magyarázni már egészen kisgyermekkorban is, hogy ez azért van, mert szomorú vagy. Neki is, és nektek is könnyebb lesz így.

Mit mondjunk el?

Mindent, ami őt is érinti. Koncentráljunk azokra a dolgokra, amik változnak a család életében. Például, ki fog költözni, kell-e iskolát váltani, szobát kell-e cserélni, stb.

Mit NE tegyünk?

Ne szidjuk a gyermek előtt a másik szülőt! Ne használjuk eszközként, ne zsaroljuk vele a másikat! Ne a barátunkként és főleg ne pótlékként kezeljük a gyermekünket! Ne titkolózzunk!

Egyértelmű dolgoknak tűnhetnek, amiket most felsoroltam, de egy olyan érzelmileg megterhelő időszakban, mint egy kapcsolat lezárása, sokszor nehéz higgadtnak és objektívnek maradni. Teljesen helyénvaló, ha dühösnek, csalódottnak, szomorúnak érezzük magunkat vagy más nehéz érzéseink vannak. Ezeket nem szabad magunkba fojtani, de semmiképp nem a gyermekünk az, aki ebben a helyzetben a megfelelő személy, ha szeretnénk magunkból kiadni a dolgainkat. A barátokkal, barátnőkkel, hozzánk közel álló rokonokkal bátran osszuk meg ezeket a dolgokat, de figyeljünk, hogy ezt is úgy tegyük, hogy ő ne lássa, hallja.

Mit tegyünk?

Beszélgessünk sokat! A válásról és minden másról is. Hallgassuk meg gyermekünket, engedjük meg neki, sőt bátorítsuk arra, hogy fogalmazza meg az érzéseit. A nehezeket is. Járjunk előtte jó példával.

Válaszoljunk őszintén a kérdéseire! Sokszor számunkra irreálisnak tűnő félelmek jelenhetnek meg a gyermekek fejében, de ezeket komolyan kell venni és eloszlatni a kételyeket. A cél az, hogy biztonságban érezze magát.

Biztosítsuk róla, hogy szeretjük! Sőt, azt is mondjuk el bátran, hogy a másik szülő is szereti. Beszélgessünk a szeretetről. Mondjuk el, hogy a szülő-gyerek kapcsolat más, mint egy párkapcsolat, és ez mindig meg fog maradni. Érjük el, hogy biztonságban érezze magát.

Vonjuk be az őt érintő döntésekbe! Ne érezze úgy, hogy a feje felett döntünk, viszont ne tegyünk rá olyan súlyt, amit nem neki kell cipelni. Ne akarjuk, hogy ő döntsön olyan dolgokban, amiről nem képes még, vagy ami nem az ő dolga.

Szervezzetek közös programokat, legyen sok közös élmény! Felnőttnek és gyereknek egyaránt jót fog tenni.

Beszéljünk a rokonokkal. Kérjük meg a őket is, kifejezetten nagyszülőket arra, hogy tartsák be a fentieket és segítsenek abban, hogy gyermekünk biztonságban érezhesse magát ebben a nehéz időszakban testileg és lelkileg egyaránt.

+1: Ha bármikor úgy látjuk, érezzük, hogy gyermekünk, vagy akár mi magunk nem tudunk megfelelően megbirkózni a helyzettel, ne habozzunk és merjük szakember segítségét kérni!

Gyermekközpontú mediációs folyamat során abban tudlak támogatni Titeket, hogy a lehető legbékésebb megoldást találjátok meg a szétválásra, folyamatosan szemmel tartva a saját, és középpontban tartva a gyermeketek érdekeit. Ha erre a segítségre van most szükséged, vedd fel velem a kapcsolatot e-mailben vagy telefonon!

Folyamatosan hasznos és hiteles információkat találsz többek között a következő honlapokon is, a válás mellett más gyermekjogi és gyermeknevelési kérdésekben:

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

Yelon

2 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

LEGÚJABB BEJEGYZÉSEK

LEGÚJABB HOZZÁSZÓLÁSOK