Vajon miért nem tudja a másik magától, hogy mit kell tennie, ha boldoggá akar tenni minket? Ha szeret, akkor ennek magától kellene jönnie. Vagy mégsem? Olvass tovább, és elmondom, hogy működik mindez!

„Jó-jó, de miért kell ezt egyáltalán mondani?”

„Ha már én kérem meg, az nem ugyanaz. Tudhatná magától is, mire van szükségem!”

„Én mindent megteszek, ami tőlem telik, mégsem javulnak a közös dolgaink. Van ennek egyáltalán bármi értelme?”

„Én mindent megteszek, hogy észrevegye az igyekezetemet, de neki aztán semmi nem jó?”

Ismerős valamelyik fenti mondat? Esetleg az összes? Te is azt gondolod, hogy ha a másik igazán szeret, bizonyára teljes mértékben tisztában van azzal, mi az, amire vágysz? Vagy fordítva: azt gondolod, hogy abból, amit teszel, teljesen egyértelműnek kellene lennie számára, hogy szereted?

Kamasz-szülő, családi, párkapcsolati, sőt, egyéni folyamatokban is rendszeresen előjönnek ezek a mondatok az ügyfeleimnél. Ahogy ők, szinte mindannyian azt szeretnénk, hogy a szeretteink maguktól jöjjenek rá, mi az, amire vágyunk (tőlük). Csakhogy egyikünk sem gondolatolvasó! Nem úgy működünk, hogy ránézünk a másikra és rögtön beugrik, mit szeretne ő.

Ha szeretjük, és jót akarunk neki, akkor, ha ránézünk az ugrik be: SZERINTÜNK mit szeretne ő. Ez a gondolat SOHA NEM A MÁSK FÉLRŐL SZÓL, bármennyire is szeretnénk: hanem SAJÁT MAGUNKRÓL.

Ha elkezdünk tenni valamit, aszerint cselekszünk, amiről mi azt FELTÉTELEZZÜK, hogy ez minden vágya. Néha bejön. Történetesen akkor, ha épp ugyanarra vágyik, mint mi. Az esetek többségében azonban sokkal rosszabb is lehet a helyzet, mint előtte.

Hogy miért?

Mert a másik szemében önzőnek fogunk tűnni. Olyan embernek, aki csak saját magával foglalkozik. És ha őszintén belegondolunk: ennek bizony van alapja. Persze sem téged, sem engem, és valószínűleg a Te párodat, anyukádat vagy gyermekedet sem az önzőség, hanem az irántad érzett szeretet kimutatása motiválja. A végeredmény mégsem arról szól, akiről szeretnénk. Innen nézve máris más a helyzet, ugye? Hiába a jóindulat, ha közben nem sikerül azt kimutatnunk, amit igazán szeretnénk.

Ha a gondolatolvasás nem működik, mi lehet a megoldás?

Beszélgessünk sokat!

Szuper, ha működik a kommunikáció. Még jobb, ha a mindennapi apró-cseprő dolgokon és elintéznivalókon túl is van mondanivalónk a másik számára. A legjobban akkor fog működni, ha sokat kérdezünk, és figyelmesen meghallgatjuk a másik mondandóját. Persze utána érdemes cserélni, hiszen a jó kommunikáció nem egyoldalú.

Ha nehéz a mélyebb témákat elővenni, bártan hívjatok segítségül beszélgetésindító társas- vagy kártyajátékokat!

Ismerjük fel az érzéseinket!

Sokat segít, ha felismerjük, milyen érzések vannak bennünk a másik viselkedésével kapcsolatban. Ehhez a legjobb kezdet, ha elkezdjük magunkat figyelni, és napi egy-két alkalommal kicsit hátralépve kielemzünk egy-egy szituációt. Közben érdemes tudatosítani, ha megjelenik egy érzés bennünk. Ha megvan az érzés, már csak annyi a dolgunk, hogy nevezzük is meg. Ha kommunikációs helyzetben hangosan kimondjuk, rengeteget fejlődhetünk a kapcsolatainkban.

Fogalmazzuk meg a szükségleteinket!

Ha az érzésekkel jól boldogulunk, a következő lépcsőfok, hogy azon gondolkodjunk, mire lenne szükségünk az adott helyzetben ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, vagy hosszabb ideig fenn tudjuk tartani azt az állapotot, amiben éppen benne vagyunk. Ehhez segít, ha eleinte írásban „gondolkodunk”. Vessük egy papírra a keletkezett érzéseinket, és nézzünk rájuk:

Éreztem ezt már korábban is?

Mikor?

Mi segített, hogy jobban érezzem magam?

Most mire lenne szükségem, hogy jól legyek?

Ki tudja ezt megadni nekem?

Ha eljutottunk az utolsó kérdésig, annyi a dolgunk, hogy fogalmazzuk meg a lehető legegyértelműbben az érintett embernek/embereknek a vágyainkat.

…és tegyük ugyanezt a másikkal kapcsolatban is!

Ha a saját érzéseink és szükségleteink felismerése, nevesítése és megfogalmazása már nem esik nehezünkre, sokkal könnyebb lesz a másik fél érzéseire és szükségleteire is nyitottan, empatikusan és befogadóan tekinteni.

Ha a fenti pár lépést gyakoroljátok, és következetesen alkalmazzátok, garantálom, hogy nem kell többet felesleges időt tölteni azon keseregve, miért nem olvas a másik a gondolataidban. Rajta, gyakorlásra fel!

Ha tetszett ez a cikk, ez a korábbi írásom is érdekelhet: https://gyuricsnikoletta.hu/2022/02/06/lehet-rosszul-szeretni/

Niki