Avagy hatékony kommunikáció gyermekeinkkel – 1. rész

Sokan már szülővé válásunk előtt megfogalmazzuk, hogy a mi gyerekünk biztos, hogy kedves, illedelmes és engedelmes lesz, már elő szóra ugrik, hogy teljesítse azt, amit talán még ki sem mondtunk. Azt hisszük, mi majd máshogy csináljuk, a gyerekünk is minden helyzetben tökéletesen fog viselkedni, nem lesz hiszti, nem lesz ellenkezés, legalábbis a kamaszkorig nem, azt meg majdcsak túléljük valahogy…

Általában tartja is magát ez az elképzelés egészen addig, amíg meg nem érkezik a családba az első gyermek, és rá nem jövünk, hogy bizony nem látunk bele a fejébe, sőt ő se a mienkbe. Ilyenkor rájövünk, hogy valahogy jó lenne megtanulni egymás nyelvét.

Az első hetekben az újszülöttünk még viszonylag egyszerű feladatokat állít elénk azzal, hogy találjuk ki, a rosszkedve vajon annak szól-e, hogy éhes, fázik, tele a pelenkája, vagy egyszerűen elfáradt. (Bár bevallom, hogy számomra nagy döbbenetet okozott, mikor rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen pici embernek bizony nem egyértelmű, hogy ha álmos, akkor aludni kell. Hiszen ezt is meg kell tanulni, ahogy minden mást is). Mikor épp kezdenénk rájönni arra, hogy mikor mivel állunk szemben, jönnek az újabb mérföldkövek; dackorszak, bölcsődei, óvodai beszoktatás, kisiskolás kor, aztán hipp hopp már kamaszodik is.

Általában valahol a dackorszak kezdetekor már megfogalmazódik mindenkiben az igény arra, hogy ne csak beszéljünk a gyermekünkhöz, hanem ezt olyan formában tegyük, hogy valóban be is tudja fogadni.

De hogyan és mitől lesz hatékony a kommunikációnk?

Attól, hogy lényegretörő és érthető a másik fél számára. Ha szeretnénk vele célt érni, olyan módon kell közvetíteni a mondandónkat, hogy pozitívan hasson gyermekünk érzelmeire, illetve meg kell tanulnunk békésen rendezni konfliktusainkat is.

Azt már tudjuk, hogy a kommunikációt nem korlátozhatjuk a kimondott szavakra: sokkal nagyobb súllyal vannak jelen a testbeszéd különböző elemei, mint a mimika, gesztusok, hanglejtés, hangsúly, hangszín. Mivel a kommunikáció a kölcsönösségen alapul, nem csupán a saját testbeszédünket érdemes figyelemmel kísérni, hanem gyermekünkét is. Minél fiatalabb, és minél kevésbé tudja magát kifejezni szavakkal, annál inkább valószínű, hogy arra, amit felé közvetítünk, a viselkedésével fog válaszolni.

Itt pedig már el is érkezünk egy nagyon lényeges ponthoz. A gyermek viselkedése valamilyen reakció a körülötte lévő dolgokra; ha ő „rossz”, akkor először azt kell megvizsgálnunk, mi állhat a magatartása mögött. A legelső, amit megtehetünk, ha nem úgy kapcsolódik hozzánk, ahogy szeretnénk, hogy megvizsgáljuk, a mi viselkedésünk mit sugároz felé.

Ingerültek vagyunk? Feszültek? Tehetetlenek? Kiabálunk? Fenyegetőzünk? Vajon egy hasonló helyzetben ez hogyan hatna ránk?

A kommunikációban a másik fél sokszor tükröt tart elénk. Fokozottan igaz ez a konfliktushelyzetekben. Ráadásul a gyerekek előszeretettel követik a mi példánkat – jót és rosszat egyaránt. Ha olyan visszatérő helyzetekbe futunk bele, amikor rossz érzéseink vannak a másik viselkedésével kapcsolatban, érdemes elgondolkodnunk azon, vajon hogy van ez a dolog bennünk? Kiről szól? Ha rólunk, nem az a jó megoldás, hogy a gyerekünk viselkedésén akarunk változtatni. Viszont, ha sikerül az okokat magunkban megtalálni és a helyére tenni, máris pozitív változást tapasztalhatunk.

Ha úgy találjuk, hogy nem a mi viselkedésünk az ellenkezés kiváltó oka, akkor menjünk tovább. Nézzük meg, vajon mi állhat a „szófogadatlanság” hátterében.

Érti, amit szeretnénk tőle? Minden fontos szükséglete ki van elégítve? Ő mit szeretne csinálni? Lehet, hogy éppen most tanulja, meddig mehet el? Az, hogy gyermekünk nem teszi meg, amit kérünk, tulajdonképpen egy tünet. Ha hosszútávon szeretnénk megoldást, a mögöttes okokat kell feltérképezni és kezelni. Például, ha fáradt az edzés után, ezért lázad a tanulás ellen, akkor érdemes átgondolni az időbeosztást.

Néha nem árt egy kis személetváltás sem a konfliktushelyzetek során. Hajlamosak vagyunk egy vitában a győzelemre törekedni. Viszont szinte borítékolható; nem nyerhetünk, ha azt szeretnénk, hogy nekünk legyen igazunk.

Miért? Mert a saját nézőpontjából legtöbbször mindenkinek igaza van. Sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lehet a kommunikáció, ha megértjük, hogy a mienkén kívül más nézőpontok is léteznek, és nem azon megy a harc, hogy kié a jobb, kié az igazabb. Mi lenne, ha egyszerűen arra koncentrálnánk, amit szeretnénk, és igyekeznénk kihozni a helyzetből a legjobbat, anélkül, hogy a másikra erőltetjük az akaratunkat?

A kulcsszó itt is, mint az emberi kapcsolatok során olyan sokszor, az elfogadás. Elfogadom, hogy ő máshogy látja, érzi, gondolja. Mivel fontos a kapcsolat, ezért nem bizonyítékokat keresek, hanem megoldásokat a kialakult helyzetre. A különbség az, hogy a bizonyítékok keresése általában eltávolít a másiktól érzelmileg, míg a megoldások a jövőbe mutatnak, és feltételeznek bizonyos szintű együttműködést. Nem állítom, hogy más módszerek nem működhetnek, de amennyiben fontos a jövőbeli jó kapcsolat, úgy arra érdemes törekedni, hogy egy helyzetből minden fél nyertesként kerülhessen ki.

Ahány ember, annyiféle kommunikáció és annyiféle konfliktus. Mégis mi az, ami működhet gyermekünknél?

Legyünk következetesek! Legyenek szabályok, ezeket ismerje az egész család és tartsuk is magunkat hozzá. Ne fordulhasson elő az, hogy amit egyszer lehet, azért legközelebb büntetés jár. Ha mégis van olyan, amit kivételesen lehet, akkor azt beszéljük meg és hangsúlyozzuk, hogy rendhagyó alkalomról van szó. Például beteg, ezért most szabad eggyel több mesét megnézni, amíg a tesót előkészítjük az iskolába indulásra. A jól kijelölt és ismert korlátok biztonságot adnak minden családtagnak. Ezeket időről időre vizsgáljuk felül, és ha a körülmények megváltozása miatt szükséges, módosítsunk is rajtuk, ha lehet bevonva minden érintettet.

Képviseljünk egységes álláspontot szülőkként! Ha nézeteltérésünk támadna a gyerekneveléssel kapcsolatban mindig először egymás között tisztázzuk ezeket. A fontos szabályainkat bátran közvetítsük a nagyszülők és más rokonok felé is, és kérjük meg őket, hogy ők is tartsák be őket. Persze egy kis rugalmasság belefér, de a családunk lényeges értékrendjétől ne engedjük őket sem eltérni.

Beszéljünk az érzéseinkről és szükségleteinkről és tanítsuk erre a gyerekeket is. Tanuljuk meg elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ez így szép.

Konfliktushelyzetben, ha úgy érezzük, elragadtak az indulatok, lépjünk hátra egyet. Ezt megtehetjük képletesen is, például veszünk pár mély levegőt, elszámolunk húszig stb. De szó szerint véve is kisétálhatunk a helyzetből, arrébb állhatunk pár métert vagy kimehetünk a teraszra, átmehetünk a másik szobába. (Ezt csak akkor tegyük meg, ha előtte meggyőződtünk róla, hogy gyermekünk biztonságban van!)

Léteznek gyors eszközök is, amelyek segítségével elérhetjük, hogy az történjen, amit szeretnénk. Néha pontosan erre van szükség, vagy egyszerűen nincs más megoldás. Ilyen lehet például, ha muszáj odaérni egy időpontra, ha veszélyes magára vagy másokra nézve stb. Ezekben az esetekben egyszerűen se idő, se lehetőség nincs az okokat kezelni.

Mire gondolok?

Például rákiáltunk a gyermekünkre, hogy álljon meg az úttest előtt, vagy akkor is felöltöztetjük, ha ellenkezik. Ilyenkor utólag, nyugodt körülmények között érdemes megbeszélni vele mi és miért történt és mit tehetünk azért, hogy legközelebb ezt megelőzzük.

A gyereknevelés egy tanulási folyamat. Hibázni, bocsánatot kérni és változtatni is ér. Senki nem tökéletes, sőt, ami egyik nap működött, lehet, hogy következő nap már nem fog. Kísérletezzünk bátran és vonjuk le a következtetéseket.

A témát hamarosan folytatom. Egy korábbi cikkemben találsz ötleteket kamasz gyermeked nevelésével kapcsolatban is.

Ha szeretnél egy biztonságos, támogató közösségben beszélgetni a gyermeknevelési vagy más magánéleti konfliktusaidról, valamint működő eszközökkel gyarapítanád a jelenlegi tudásodat, csatlakozz a Facebook csoportomhoz!

Úgy érzed, mindent megtettél, és mégsem változik a helyzet? Bátran kérd szakember segítségét! Én szívesen támogatlak gyermeknevelési kérdésekben is. Ha erre van szükséged, vedd fel velem a kapcsolatot bármelyik elérhetőségemen.