Valentin-Gyurics Nikoletta

coach – mediátor – szociálpedagógus

ÍRÁSAIM

Egy kis olvasnivaló

Válás után – gyerekkel

Egy korábbi cikkemben már írtam arról, milyen dolgokra érdemes odafigyelni a válás során, ha van közös gyermeketek. Ha még nem olvastad, itt megteheted: Gyermekkel válni

A bíróság kimondta a válást, mégsem tehetitek meg, hogy ki-ki veszi a kabátját, és odébbáll. Jó esetben mindenki megőrzi a szívében a kedves emlékeket és idővel elfelejti a rosszat. A folyamat azonban nem ér itt véget; sőt, bizonyos értelemben csak most kezdődik igazán. Van ugyanis egy vagy több közös pont, ami miatt nem lehet teljesen elszakadni a másiktól. Előfordulhat, hogy tart még a vagyonmegosztás, nem tudni, mi lesz a házzal, ki fog költözni… stb. Nagyon viharos helyzetben ezekre a kérdésekre akár az ügyvédeken keresztül is lehet megoldást találni. De van, ami nem így működik.

Mégpedig a közös gyerekek. A válás csak a feleséget és a férjet választja külön egymástól, de anyaként és apaként továbbra is működni kell. Együtt.

Elsőre egyszerűnek tűnhet, hiszen mindenki kezében ott van a bírósági végzés, amiben feketén fehéren le van írva a gyermekelhelyezés és a kapcsolattartás menete. 2021-ben ez papírforma szerint a leggyakrabban azt jelenti, hogy a különélő szülővel minden második hétvégén találkozik a gyermek, valamint a többnapos ünnepek, illetve az intézményi szünetek felében. Életkortól függően változhat, hogy a csak napközben van a különélő szülőnél, vagy az éjszakákat is ott tölti.

Mégis hogy lesz ez a helyzet mindenki számára élőben is működőképes?

Számtalan kérdés merülhet fel a frissen elvált szülőkben. Egyik pillanatról a másikra a papír szerint kellene élni az életüket. De mi van, ha mégsem működik? Ha mindenkit megvisel? És ha sérül benne a gyerek? Lehet ezt jól csinálni?

Fontos leszögeznem, hogy a továbbiakban azokról a családokról lesz szó, akinél a válást megelőzően a családi viszonyok normál kerékvágásban működtek és egyenrangú félként kezelték egymást. Bántalmazó kapcsolatokról jelen cikkemben nem írok, hiszen teljesen más folyamatok zajlanak le ilyenkor a felek között, illetve a gyermek érdeke se feltétlenül egyezik azzal, amiről most olvashattok.

Első lépésként azt javasolnám minden elvált felnőttnek, hogy adjon időt magának, és élje meg a nehéz érzéseit, amit a kapcsolat zárása és a rengeteg változás hoz az életébe.

Egy szakítást vagy válást komoly gyászmunka követ. Ha ez szélsőségesen gyorsan zajlik le, vagy ellenkezőleg; nem sikerül belőle kilábalni, mutathatja azt, hogy külső segítségre van szükség. Még akkor is érdemes lehet családon kívüli kapcsolódásokat keresni, ha teljesen normális mederben folyik a feldolgozás, hiszen egy jó barát, barátnő, vagy sorstársközösség támaszt nyújthat az újrakezdés közepette.

Nagyon fontos, hogy a szülők emberként rendben legyenek magukkal, amennyire ez az adott helyzetben lehetséges, hiszen így tudnak csak megfelelő támaszt nyújtani gyerekeiknek. Ami nehezíthető körülmény, hogy a két fél ritkán halad egyforma ütemben.

A gyerek nézőpontjából, a legnagyobb változás, hogy az eddig ismert családja teljesen máshogy kezd el működni; anya és apa nem lesznek már többet együtt. Életkortól függően ezt a helyzetet mindegyikük nehezen dolgozza fel. Fiatalabb gyerekeknél nem ritka az arról való fantáziálás, hogy a szüleik újra egymásra találnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Érdemes emiatt őszintén kommunikálni feléjük, hogy a döntés végleges, még ha rövid távon könnyebbnek tűnne is azt megerősíteni, hogy a másik szülő visszajön idővel.

Az ő szempontjukból az egyik legsarkalatosabb pont a különélő szülővel való kapcsolattartás.

Ennek megvalósulása a gyermeknek joga; a szülőnek pedig kötelessége támogatni őt ebben. Válás után ideális esetben a gyermeknevelés megmarad közös munkának a szülők között, de ha nem ez a helyzet, akkor is szükség van az együttműködésre. Mivel minden gyermek más, ezért nem tudok olyan általános szabályokat hozni, ami biztosan sikerrel alkalmazható a családban. Vitathatatlanul a legjobb megoldás lenne a gyerekek érdekében, ha mindkét szülő egyformán fontos szerepet töltene be a további életében is.

Ezzel szemben a maradó szülő hirtelen úgy érezheti, hogy mindent egyedül kell megoldani és minden az ő nyakába szakad, a távozó szülővel pedig egyre kevesebb a gyermek kapcsolósási lehetősége. Utóbbi a kevés együtt töltött idő miatt hajlamos lehet kompenzáló magatartást felvenni, olyan dolgokat is megengedni, amit a másik nem, vagy telezsúfolni a hétvégét olyan programokkal, amire a hétköznapok során nincs lehetőség. Ilyenkor előfordulhat, hogy kialakul egyfajta jó zsaru – rossz zsaru mentalitás, ami ráadásul a gyermekben egy hamis szülőkép kialakulását is eredményezheti.

Magyarországon még nincs a köztudatban, de nem kizárólag a „minden második hétvége” működik kapcsolattartás gyanánt. Előfordulhat heti, kétheti váltás, sőt, skandináv országokban bevett szokás, hogy a gyerekek maradnak egyhelyben, a szülők pedig váltják egymást bizonyos időközönként. Ezen kívül is számtalan olyan lehetőség létezik, ami az adott család számára ideális.

Ha van egy működő kapcsolattartási rendszer, egyáltalán nem szükségszerű ragaszkodni a bírósági döntéshez.

Annak elsősorban akkor van létjogosultsága, ha a szülők közötti együttműködés nem, csak a leírtak betartása valósul meg. (Ami nem feltétlenül egyezik a gyermek igényeivel.) A munkám során azt tapasztalom, hogy sokkal jobban féltik a szülők a gyerekeiket a változásoktól, mint az indokolt lenne. A kicsik nagyon rugalmasak tudnak lenni, ha a kommunikáció nyílt és őszinte.

A gyerekek számára a legjobb megoldás, ha a lehetőségekhez és körülményekhez képest engedik őt szabadon jönni-menni az anya és az apa otthona között.

Attól függetlenül, ez milyen mértékben valósul meg, mindig azt kell erősíteni bennük, nem baj, ha a másikkal is jól érzi magát. Ehhez társul, hogy nem faggatják a gyereket arról, mi történt a kapcsolattartáson, inkább megvárják, amíg magától beszél róla.

Véleményem szerint szülőként ebben a helyzetben is az a legjobb, ha elfogadják, amit kaptak az élettől, és a család érdekében a legjobbat próbálják belőle kihozni. Ez például azt is jelentheti, hogy ha szól a másik, hogy elvinné a gyereket moziba, mert pont az a film megy, amit közösen meg akartak nézni, engedje el. (Persze, ha nincs más fontos program, kész a lecke, időben ágyba kerül, stb.) Sőt, akár örüljön is neki, hogy hirtelen lett egy szabad estéje. Ne forduljon elő olyan, hogy bosszúból nemet mond, mert emiatt a gyerek is szenvedni fog!

Nehéz, de legtöbbször elkerülhetetlen helyzet az új párkapcsolatok megjelenése. A gyermek szempontjából a legjobb, ha az ismerkedés lassan és fokozatosan történik, eleinte lehetőleg semleges helyszínen. A szülők új párjai ne akarjanak anyaként vagy apaként viselkedni a gyerekkel, de ettől függetlenül törekedjenek a jó kapcsolat kialakítására. A szülők pedig tartsák magukban az ellenézéseiket az új partnerekkel kapcsolatban, de ha muszáj kibeszélni azokat magukból, semmiképp ne a gyerek előtt tegyék.

Ahhoz, hogy ebben is a legjobbat kaphassa a gyermek, mindkét szülőtől fontos a rugalmas hozzáállás.

Segítség lehet számukra, ha a gyerekek érdekeit próbálják szem előtt tartani, nem pedig a bosszú, sértettség vagy más érzelmek befolyásolják őket. Érdekességképp: gyermekközpontú mediációban sokszor alkalmazzuk azt a módszert a szülők közötti konfliktus enyhítésére, hogy megkérdezzük, mit szólna a kialakult helyzethez a gyermekük. Esetleg még hangsúlyosabbá tehetjük az ülések alkalmával a csemeték érdekeit, ha őket jelképező kézzel fogható dolgokat, például a fényképüket kitesszük mindenki által jól látható helyre. Ez akár otthoni helyzetben is használható, személyre szabottan.

A másikkal kapcsolatos düh vagy bosszúvágy kezeléséhez segítség lehet feleleveníteni, hogy a felek egyszer szerették egymást, és ennek tudatában alapítottak családot is. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az erős érzelmek lassan enyhülni fognak, a fájdalom is szelídül és könnyebb lesz harag nélkül tekinteni a másikra.

Bár a válás a gyerek számára mindenképp sérüléssel jár, ha hosszabb ideig szorong, megváltozik a viselkedése, testi tünetei lesznek (belázasodik, újra bepisil, fáj a hasa stb.), szakember segítségét kell kérni.

Egy kulcsa van elvált szülőként is közösen, sikeresen együttműködve nevelni a gyerekeket, ez pedig a kommunikáció. Ha még nem megy egyedül, a gyermekközpontú mediáció során gyorsan kedvező változások érhetőek el. Ha kipróbálnátok, bátran vegyétek fel velem a kapcsolatot és kérjetek bővebb információt!

Folyamatosan hasznos és hiteles információkat találsz többek között a következő honlapokon is, a válás mellett más gyermekjogi és gyermeknevelési kérdésekben:

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

Yelon

Ha azonnali segítségre van szükség, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány telefonszáma (116 111) a nap huszonnégy órájában hívható. Emailben és chaten is elérhetőek. A honlapjukon sok hasznos információ is megtalálható az egész család számára.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

LEGÚJABB BEJEGYZÉSEK

LEGÚJABB HOZZÁSZÓLÁSOK