Nem tehettem meg, hogy…

Nem volt más választásom, mint…

Érted volt minden, és most tessék…

Feláldoztam érte az életem és ez a hála…

Miattad döntöttem így, nem bánom, de…

Mi a közös ezekben a mondatokban?

Az, hogy aki mondja őket, nem vállalja a felelősséget a saját életéért. Kimondva, kimondatlanul, vagy akár magának sem beismerve másokat hibáztat azért, hogy úgy alakult az élete ahogy.

Egy nap több száz apró döntést hozunk meg mindennapi dolgokkal kapcsolatban. Ezek általában automatikusan jönnek, és viszonylag kis súlyú a következményük. Például, hogy reggel felkelünk-e az ébresztő csörgésére vagy kinyomjuk és tovább alszunk (jó, ennek lehet nagyobb következménye is, ha inkább alszol és nem érsz be időben dolgozni). Vagy hogy túrós vagy krumplis tészta legyen-e ma az ebéd.

Vannak azonban nagy döntéseink, melyeknek értelemszerűen nagyobb a következményük is.

„Rossz volt a kapcsolatunk az anyáddal, de miattatok együtt kellett maradnunk.” (Nem, nem kellett! Főleg nem a gyerekek miatt!)

„Ágyban fekvő beteg volt az apám, muszáj volt nekem ápolnom, így fel kellett adnom a saját vágyaimat örökre.” (Lehet, hogy kis átmenetileg valóban kénytelen voltál erre. De hogy nem örökre kellett feladnod mindent, abban biztos vagyok. Ő se szerette volna, hogy boldogtalan legyél. Vagy ha igen, akkor miért is akartál segíteni?)

„Ha te nem lettél volna, már rég külföldön élnék és sikeres író lennék. De a kapcsolatunk miatt nem tehettem meg, hogy az önmegvalósítással foglalkozzak.” (Biztos jó hallani a párodnak, hogy ő a hibás a Te meg nem valósult álmaidért. Szerintem pedig legalább két út állt előtted, de valószínűleg több is. Sőt, tovább megyek: tulajdonképpen mi akadályoz abban, hogy egyszerre legyél benne egy kapcsolatban és valósítsd meg önmagad? Ki mondta Neked, hogy ezek a dolgok kizárják egymást?)

„Mindent beáldoztam érted és mégis elhagysz.” (Vagy esetleg pont azért? Nem lehet, hogy ő Téged szeretett mindennel együtt, függetlenül, boldogan? Igen, függetlenül. Egy kapcsolat a kötődésről szól és a kapcsolódásról, nem a függésről.)

Te hallottál már hasonlót a környezetedben? Esetleg a Te fejedben fordulnak meg hasonló gondolatok? Akár ki is mondod annak, akik érint? Aki szerinted hibás azért, hogy nem úgy alakult az életed, ahogy szeretted volna?

Én azt gondolom, hogy mindig van választásod.

Mindig Te döntesz! Nem kényszeríthet rá senki arra, amit Te valójában nem akarsz. Ha Te azt választod, hogy mész abba az irányba, amit mások kijelölnek Neked, hát rajta! Ha azt választod, hogy már csak azért sem mész arra, az is szíved joga.

De azt tudd, hogy senki nem lesz hosszútávon boldog attól, ha Te megpróbálsz úgy élni, ahogy szerinted azt elvárják Tőled. Te sem és a környezeted sem. Az életed végéig pedig nem hordhatsz álarcot. Nem látszódhatsz mindig másnak, mint amilyen valójában vagy.

Hogy mit érhetsz el vele, ha mégis ezt az utad választod?

• Hogy azok, akik számodra fontosak, egyre jobban eltávolodnak tőled, mert valahogy mindig azt fogják érezni, hogy őket hibáztatod a zátonyra futott életedért.
• Hogy egyre boldogtalanabb és egyre magányosabb leszel.

Mit tehetsz mégis?

Vállald a felelősséget a döntéseidért, magadért, a boldogságodért! Tanulj a múltból, de élj a mának és koncentrálj a jövődre!

Nem lesz könnyű. Sőt, piszok nehéz lesz! De azt garantálom, hogy ha rászánod az időt és energiát arra, hogy megismerd, megszeresd és megvalósítsd önmagad (pontosan ebben a sorrendben), akkor minden csepp könny és verejték megéri!

*****

Merj lépni!

Ha változtatnál, de nem megy egyedül: segítek.

+3620/446 2582

info@gyuricsnikoletta.hu