A Közös nyelv a kamaszunkkal – Hogy csináljuk? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Ha magunk elé képzelünk egy szorongó és egy indulatkezelési problémával küzdő gyermeket, azt gondolnánk, hogy semmi közös nincs bennünk. Bármilyen ellentmondásosnak is tűnik, a megelőzés vagy a fejlesztés teljesen azonos területeken történik. Nem gondoltad volna? Olvass tovább, hogy megtudd, mi az a három dolog, ami biztosan segít!

A gyermeknevelés területén nincsenek nagy titkok. Minden egyszerű és logikusan egymásra épül. Mielőtt azt gondolnád, hogy biztos nem értek hozzá, olvasd el még egyszer: egyszerűt írtam, ami egyáltalán nem biztos, hogy könnyűt is jelent!

Nos, ahogy említettem is, mind a szorongás, mind az indulatkezelési nehézségek orvosolhatók ugyanazokkal az eszközökkel. Tulajdonképpen elég három területre fókuszálni, ha változást pozitív változást szeretnénk elérni.

1. Önbizalom

Az egészséges önbizalom gyerek-és felnőttkorban is megkönnyíti az életünket. Ahhoz, hogy erre a szintre jussunk, első körben szükséges a korosztálynak megfelelő mértékű önismeret. Gyermekkorban az önismeret még a külső visszajelzések alapján alakul. Amit tehetünk, hogy segítünk gyermekünknek felismerni az erősségeit, és ezekre nagy hangsúlyt is fektetünk. A gyengeségekkel is lehet foglalkozni. Mutassuk meg, mit tudunk fejleszteni, miből tudunk akár előnyt is kovácsolni, és mik azok a dolgok, amiket a legjobb, ha elfogadunk! Ha mindez már működik, érdemes foglalkozni a határokkal fizikai és mentális szinten egyaránt. Csak azután várhatjuk el, hogy a társak határait felismerjék és elfogadják, ha a sajátokkal már rendben vannak.

2. Kommunikáció

Ha az önismeret, önbizalom már megfelelő szinten van, akkor érdemes egyre többet foglalkozni a kommunikációval is! Arról már sokszor beszéltünk, hogy kommunikáció alatt nem csak a beszédet értjük, hiszen már az újszülött gyermek is kapcsolatba lép valamilyen módon az őt gondozókkal. Éppen ezért, már egészen kicsi kortól elkezdhetünk foglalkozni ezzel a területtel is. Ami a szorongás és az indulatkezelés során rendkívül fontos, az az érzelmekkel és az érzelmekről folytatott kommunikáció. Hogy kezdjünk neki? Eleinte segítsünk gyermekünknek abban, hogy megnevezzük helyette az érzéseit, majd szépen lassan megtanítjuk neki, milyen érzések léteznek, hogyan ismerje fel és hogyan nevezze meg őket. Rengeteget számít, ha meg tudja nevezni az érzéseit, akár szorongó, akár indulatosabb gyermekünk van. Ha ez már jól működik, áttérhetünk arra, hogy megnézzük, egy-egy érzés mellé, milyen szükséglet társul. Például így: „Úgy látom, fáradt vagy. Mit gondolsz, jól esne egy kis pihenés? Utána biztos vidámabban tudnánk folytatni a játékot!” A jó kérdések egyébként bármilyen életkorban a segítségünkre lehetnek. Nem csak gyerekeknél!

3. Konfliktuskezelés

Nos, ha rendben az önbizalom és a kommunikáció, akkor máris lehet foglalkozni a konfliktuskezeléssel is. A viták, konfliktusok a mindennapok velejárói. Jól kezelve segítenek abban, hogy mind az önbizalmunk, mind a társas kapcsolataink folyamatosan fejlődhessenek, és nincs ez másként a gyerekek esetében sem. Érdemes arra törekedni, hogy gyermekeink elfogadják, a másik fél is egyenértékű velük, és az ő érzései sem megkérdőjelezhetők.  Már a kicsi gyerekek is fogékonyak arra, hogy olyan megoldásokra törekedjenek, amelyikkel minden fél nyerhet. Feltéve, ha tudják, hogy csinálják!

+1

A legfontosabb, mint minden gyermeknevelési helyzet esetében, hogy gyermekeink elsősorban a mi példánkból tanulnak, nem pedig abból, amit mondunk nekik! A nulladik lépés tehát legyen mindig az, hogy szülőként tedd magadban rendbe a fenti dolgokat!

****

Szülőként változásra vágy? Hívj a +3620/446 2582-es számon, és egyeztessünk időpontot egy díjmentes konzultációra, ahol ránézünk az elakadásaidra!

Segítenél szorongó vagy indulatkezelési problémával küzdő gyermekednek? Szeptembertől játékos csoportfoglalkozásokat indítok Máriakálnokon kisiskolás korú gyermekeknek, heti egy alkalommal, fél éven keresztül. A fő pillérek az önbizalom, kommunikáció és konfliktuskezelés lesznek. Hamarosan jövök a részletekkel, de előjelentkezésre már most lehetőséged van. Ha biztosan nem akartok lemaradni hívj a +3620/446 2582-es számon vagy keress e-mailben az info@gyuricsnikoletta.hu címen.

Merj lépni! Segítek.

A Szorongás és indulatkezelési problémák gyermekkorban – Mi segít? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Emőke nagyon szeretne jó anya, szuper feleség és kitűnő munkaerő lenni, mindent meg is tesz, hogy így legyen. Mindenkinek a kedvében jár, a gyerekek kedvencét főzi, a férjét is körülugrálja munkaidő után.

A közös vacsora és fürdés után ő még kitakarítja a házat, kimos egy adagot és összekészíti a reggelit. Fáradtan zuhan be az ágyba éjfél után. Másnap reggel ötkor kel, hogy mindenkit elindítson az iskolába, majd rohan, hogy időben beérjen a munkahelyére.

Egyszercsak azt veszi észre, hogy egyre türelmetlenebb, kiabál a gyerekekkel, a férje fejéhez vág olyan dolgokat, amiket azonnal megbán, folyamatosan kapkod, mégis elkésik a munkából, és nem is tud jól teljesíteni. Frusztrált, meg nem értett és boldogtalan. Úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene és senki nem érti meg.

Emőke rájön, hogy pont az ellenkező irányba tart, mint szeretne és mindenképp változást akar.

Coaching után

Utolsó mentsvárként elkezd egy coaching folyamatot nálam. Ráébred, hogy túl sok olyan dolgot vesz magára, amit nem kellene.

Megtanul priorizálni és a saját életéért felelősséget vállalni. Újra átgondolja a mindennapi teendőket, és pár hónap alatt több dolgon is változtat.

Rájön, hogy neki is kell töltődnie, hiszen üres kancsóból nem tud vizet adni… Elkezd sportolni, azt gondolja ez a kulcsa, hogy nyugodtabban viselkedik a gyerekekkel. A férjével figyelmesebb, meghallja, amit mondani szeretne neki. Ő, mivel újra fontosnak és szeretettnek érzi magát, szintén pozitív irányba változtat a viselkedésén. Egyre többet beszélgetnek és közelebb kerülnek egymáshoz, mint az utóbbi években gondolni merték volna.

Hétköznap már nem főz, a gyerekek az iskolában, a felnőttek a munkahelyükön esznek. A házimunkából minden családtag kiveszi a részét, beosztást is készítenek arról, kinek mi a dolga.

A munkahelyén is egyre több pozitív visszajelzést kap a kollégáktól és a feletteseitől.

Megfogalmazza, hogy kipihentebb, erősebb és boldogabb, mióta végigcsinálta a folyamatot, és imádja, hogy már vannak eszközei a nehézségek leküzdésére. Legközelebb, ha úgy érzi, összecsapnak a feje fölött a hullámok, már hamarabb jelentkezik, mert tudja, hogy akár egy alkalom is elég lehet útmutatásnak, hiszen az eszközöket már megtanulta.

Ha szeretnél olyan változásokat, mint Emőke, kérj időpontot coachingra bármelyik elérhetőségemen.

Ha még nem tudod, készen állsz-e a változásra, de nőként mégis szívesen szánnál pár órát arra, hogy töltődj és megtanuld beépíteni az öngondoskodást a mindennapokba, gyere és tarts velünk a Nőnapi workshop az önszeretet jegyében – illóolajokkal eseményen március 5-én Mosonmagyaróváron az ÉNIDŐ natúr Drogéia és közösségi tér szervezésében.

A Hogy segít a coaching, ha senki nem ért meg? – Esetbemutatás bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

A dolgok legtöbbször sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk. Tegyük fel, átkopog a szomszéd, hogy szeretne kölcsönkérni fél kiló lisztet, de neked sincs otthon egy deka sem. Tudsz adni? Azonnal biztos nem.

Mi van akkor, ha a lisztet kicseréljük szeretetre, a szomszédot pedig a párodra, gyermekedre, a legjobb barátodra?

Nem sok dolog változik. A szeretet is úgy működik, hogy ha van, tudsz adni, ha nincs, nem. Különbség, hogy szeretet nem tudsz venni a boltban. Viszont tehetsz azért, hogy legyen; először saját magadnak, majd továbbadásra is. Ha így építed fel, bőven kapsz is vissza belőle. Azért arra ügyelj, hogy a saját forrásod ne apadjon el ilyenkor sem.

Hogy van ez a Te életedben? Szereted magad? Jól szereted magad? Nem? Akkor kifelé sem fog hosszú távon működni. Persze; maradva az előbbi lisztes példánál, megteheted, hogy azt mondod a szomszédnak, hogy maradjon az ajtóban, fejvesztve lerohansz az éjjelnappaliba és hozol neki. De vajon mennyire életszerű ez? És mennyire fenntartható, ha rendszeresen lenne rá szükség?

A szeretet is, mint a legtöbb dolog, akkor működik jól, ha saját magadban kezded. Szeresd magad jól, hogy jól tudj szeretni másokat is. Vagy egyszerűen csak szeresd magad jól, mert Te mindig ott leszel magadnak. Arról, hogy kifelé milyen a jó szeretet, nemrég írtam itt: „Lehet rosszul szeretni?” , így most bővebben az önszeretet témáját szeretném kibontani.

Egyáltalán mi az, hogy önszeretet?

Nem más, mint saját magad szeretete.

Vagyis önszeretet, ha:

• tiszteled és elfogadod magad
• van bátorságod önállóan megtenni dolgokat a saját jólléted érdekében
• egészségesen étkezel és rendszeresen végzel testmozgást, abból a célból, hogy a tested még hosszú ideig szolgálni tudjon téged
• megteszed, amire vágysz, és nem érzel miatta bűntudatot
• tudod, mire vágysz, vagy ha mégsem, azt biztosan tudod, mit nem akarsz
• elhiszed, hogy elég jó vagy, mégis igényled a folyamatos fejlődést
• elfogadod, esetleg még szereted is a tökéletlenségeidet
• tudod, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a legjobb döntés tovább állni, és ha szükséges, ezt meg is teszed
• magadról pozitívan gondolkodsz.
• szépen beszélsz és bánsz magaddal.

Ez mind fontos azért, hogy:

• olyan kapcsolataid legyenek, amilyeneket megérdemelsz
• önmagadért szeressenek, tiszteljenek és fogadjanak el
• tudj örülni a sikereidnek, és ne keresd rögtön a következő feladatot, ha elértél valamit
• felismerd, mire van szüksége a testednek
• csak annyi terhet vegyél magadra, amennyit el is bírsz
• példát mutass másoknak (mondjuk a gyerekeidnek)

Jó-jó, azt már látod, mi az önszeretet és miért fontos. De hogy jönnek még ide a határok is?

De mik azok a határok?

A határok védenek, egyértelművé tesznek helyzeteket, állapotokot és segítenek a rendszerek megalkotásában, fenntartásában. Nélkülözhetetlenek az egészséges működéshez. Határokra szükség lehet a munkahelyen, a családban, az intézményekben is.

Az önszeretettel összefüggésben most a személyes határokról írok, amik minden társas kapcsolatunk során jól jönnek. Ezek elsősorban Te javadat szolgálják, tehát nagyon jó, ha tisztában vagy a működésükkel.

Azonban a határok kijelölése és tartása nem csak rád van van pozitív hatással. Gondolj csak bele; társas kapcsolatokban egyértelműen jobb a másik félnek is, ha te jól vagy. Ezt általában tudjuk is, mégis sokan nehezen húzzuk meg a saját határainkat, mert félünk attól, hogy majd kevésbé fognak minket szeretni.

Veled előfordult már, hogy rosszul érezted magad amiatt, hogy valakinek nemet mondtál? Esetleg kiálltál amellett, amit a saját érdekedben fontosnak gondoltál, de a másik figyelembe se vette és csak hajtotta tovább az ő verzióját? Pedig, ha benne negatívan csapódik le, hogy Te véded magad, akkor azzal kizárólag neki van dolga. A Te határaid viszont a Te felelősséged, senki nem jelöli ki őket helyetted!

Nem tudok általános tippet adni arra vonatozóan, hogy mit tegyél, ha nem olyam reakciót kapsz, mint vártál… Tudok viszont adni egy kis gondolatindítót: nézd meg, mi az, amire hatással lehetsz, és abba tegyél energiát. A másik viselkedése nem rajtad múlik, a saját reakciód viszont igen!

Nincs is sok dologra szükség ahhoz, hogy elkezdd, mindössze három lépcsőfokot érdemes betartani:

1. Tudd, hogy milyen dolgok fontosak számodra.
2. Ha kell, kommunikáld is ezeket kifelé.
3. Ha még ez se elég, tedd meg a lépéseket, hogy érvényre juttasd őket.

Például:

számomra a vasárnap délután a szűk családé, szent és sérthetetlen (1.).

A tágabb család mindenáron folyamatosan ebben az időpontban akar hozzánk jönni látogatni, általában be sem jelentkeznek. Elmondtam nekik, hogy „A vasárnap délutánt a kis családommal szeretném tölteni, számomra fontos ez az idő. Kérlek gyertek másik időpontban.” (2.)

Többszöri kérésre sem tettek ennek eleget, előzetes egyeztetés nélkül megjelentek ebben az időpontban. Mit teszek? Nem engedem be őket. (3.)

Persze leírni sokkal egyszerűbb, mint megtenni, de itt tényleg igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert, úgyhogy érdemes kitartani.

Hasznos lehet még

Csiki Judit kolléganőmmel a hónap elején beszélgettünk arról, hogy a határhúzás jó példa is lehet a környezetünkben élők számára. A beszélgetésünkből készült cikket az ő blogján találhatjátok, ezen a linken: Határaink meghúzása: nem önzés, inkább jó példa.

Ha pedig nőként szívesen megtanulnád, hogy építsd be és tedd a mindennapi rutin részévé az önszeretet, akkor szeretettel várunk Mosonmagyaráron a „Nőnapi workshop az önszeretet jegyében – illóolajokkal” eseményünkön.

A Szeretet, önszeretet és határok – mi az összefüggés? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Mediáció előtt

Anna és Gergő úgy érzik, kapcsolatuk zátonyra futott.

Folyamatosak a hangos szóváltások közöttük, amiknek sokszor a két kislányuk, Lili és Gerda is szem-és fültanúi. Ha éppen nem veszekednek, akkor próbálnak a másik kedvében járni, de általában ezek a próbálkozások is balul sülnek el.

Sokszor futottak már neki annak, hogy megbeszéljék a nehézségeket, de nem történik tartós változás. Egyébként is nehéz, mert Gergő csak csendben hallgat, Anna pedig sokszor kiabál ilyenkor. Már a gyerekek iskolájából is érkezett a szülők felé figyelmeztetés, miszerint Lili sokat sír, Gerda pedig elkezdett csúnyán beszélni, sőt, néha verekedést kezdeményez a többiekkel.

Anna úgy gondolja, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Nem tudja elképzelni, hogyan tudnának továbbra is egy fedél alatt élni. Gergő még szeretné menteni a házasságot, szerelmes a feleségébe, de ő sem lát semmi kiutat. A család egy ismerőse már járt nálam párkapcsolati problémákkal, ő ajánlja a férfinak, hogy tegyen egy próbát valamelyik szolgáltatásommal, így ő kér hozzám időpontot.

Mediáció közben

Kapcsolatfelvételt követően sort kerítünk egy-egy négyszemközti beszélgetésre Gergővel és később Annával is, hogy eldönthessük, milyen irányba megyünk tovább. Végül Anna is azt mondja, ad még egy esélyt a házasságuknak, így ennek tudatában vágunk bele a közvetítői alkalomba.

A mediáció három órán keresztül tart, és már a legelején, a megszakítás nélküli idő alatt kiderül, hogy mindketten szeretik a másikat, és fontos a kapcsolat, de úgy érzik, eltávolodtak egymástól és mintha teljesen más nyelvet beszélnének.

Mindketten megfogalmazzák, hogy úgy érzik, a másik nem figyel rájuk eléggé, és kevés időt tudnak együtt tölteni. Gergő szerint a kisebbik lányuk születése óta szinte teljesen hiányzik az intimitás a kapcsolatukból, Anna pedig úgy érzi, hogy egyedül maradt a gyereknevelésben és a háztartás vezetésében is. Mindketten kevesellik a kettesben töltött időt.

Az alkalom végére megállapodnak, hogy adnak fél évet maguknak arra, hogy a házasságuk megerősödjön. Megegyeznek többek között abban, hogy a lányok altatása után minden nap 20 percet csak egymásra figyelnek, megbeszélik, kinek milyen napja volt. Ilyenkor félreteszik a telefonokat és a házimunkát, emellett havonta egyszer megkérik valamelyik nagyszülőt, hogy vigyázzon a lányokra, ők pedig kettesben elmennek randizni.

A feladatokat elosztják a családtagok között, a lányokat is bevonják a teendőkbe és figyelnek arra, hogy mindenből egyenlően vegyék ki a részüket. Gergő vállalja, hogy minden második szülői értekezleten ő vesz részt.

Az alkalom végén megbeszéljük, hogy két hónap múlva, vagy előbb, ha úgy érzik szükségesnek újra találkozunk, és ha kell, módosítunk a megállapodásukon.

Mediáció után:

Anna és Gergő is sokkal felszabadultabb, mert végre úgy tudtak beszélni az érzéseikről, hogy azt a másik nem támadásnak vette, sőt, még azt is meg tudták fogalmazni, mire vágynak. A mediátor segítségével kiderült, a céljaik nagyon hasonlóak, csak a kommunikációjukon kell változtatni, hogy a másik is értse, mire gondolnak. A megállapodás után két hónappal elmondják, hogy új lendületet kapott a házasságuk, a gyerekek is sokkal kiegyensúlyozottabbak, már az iskolából sem jeleztek problémát.

Vannak viták, de ritkán mennek el a hangos szóváltásig, vagy a napokig tartó hallgatásig. Már egyre könnyebben fejezik ki magukat úgy, hogy közben nem bántják meg a párjukat. Megtanulták, hogy fontos beszélni, szabad kérdezni és ér tévedni is, hiszen senki nem tökéletes.

A Zűrök otthon csoportban most a párkapcsolati konfliktusokkal foglalkozunk. Ha szeretnél fejlődni a témában, gyere, és csatlakozz.

Ha pedig mediációra jönnél, vedd fel velem a kapcsolatot bármelyik elérhetőségemen.

A Hogyan segít a mediáció a párkapcsolat megmentésében? – Esetbemutatás bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Hogy miért?

Mert szeretni nem csak egyféleképpen lehet. A szeretet egy érzés, és mint ilyen, pontosan annyiféle lehet, ahányféle ember.

Többször hallom munkában, maganéletemben egyaránt, ha szeretne:

„…nem viselkedne így velem.”

„…jobban figyelne rám.”

„…több időt töltene velem.”…

Ha hiszünk Gary Chapman amerikai család-és párterapeutának (és miért ne tennénk?), a szeretet nem különbözik, csupán az, ahogy kifejezzük. Ő azt mondja, hogy ötféleképpen mutatjuk ki a szeretetünket, és alapvetően ugyanolyan módon szeretnénk azt megtapasztalni is. Ez az öt szeretetnyelv a minőségi idő, a testi érintés, a szívességek, az elismerő szavakés az ajándékozás. Nem szeretném most az ő elméletét jobban kifejteni, ha érdekel a téma, érdemes elolvasni a könyveit, szerintem nagyon tanulságosak.

A könyvek ismerete nélkül is lehet azonban foglalkozni a témával.

Hogyan?

Szerintem érdemes magadban kezdeni. Itt is, mint az élet legtöbb területén sokat segíthet nekünk az önismeret.

Te például már feltetted magadnak a kérdést, hogy mit jelent számodra a szeretet? Honnan tudod, hogy szeretnek? Mit szeretnél, hogy fejezze ki számodra valaki a szeretetét?Te hogy mutatod ki?

Szerintem időről időre érdemes átgondolni ezeket, mert ahogy mi magunk és a körülményeink is változnak, úgy a szeretethez való hozzáállásunknak sem kell ugyanolyannak maradnia.

Ha már magadban tisztáztál mindent, utána lehet továbbmenni. Vajon az én páromnak (gyerekemnek, testvéremnek, szülőmnek stb.) mit jelent a szeretet? Ő hogy szeret? Hogy várja, hogy szeressék?

Ha már tudod a saját válaszaidat, és az övéit is, érdemes megkeresni hol vannak a hasonlóságok és hol vannak a különbségek. A legjobb, ha ezt közösen, az apró részletekre kiterjesztve tudjátok megtenni. És akkor kiderülhet: vajon érti egyáltalán a másik, mit szeretnék neki közvetíteni azzal, hogy összehajtogatom a ruháit? Tudja, hogy én gondoskodni szeretnék róla, nem pedig az jár a fejemben, hogy képtelen egyedül megoldani? Vagy miért nyaggat már megint azzal, hogy ebédeljünk étteremben? Nem lehet, hogy nem azért, mert szerinte rosszul főzök, hanem mert szeretné, ha pihennék?

Hány ilyen szituációt tudsz felsorolni a saját életedből?Olyat, amikor hatalmas nagy veszekedések lettek abból, hogy Te csak jót akartál. És egyébként ő is jót akart, és mindketten szeretetből cselekedtetek, mégsem az lett a vége, amire vágytatok?

Hogy válaszoljak az eredeti kérdésemre: igen, szerintem lehet rosszul szeretni. Vagy pontosabban; lehet rosszul kifejezni a másik felé a szeretetünket, úgy hogy az ne a megfelelő módon érjen célba.

Hogy mi a megoldás?

Önismeret és kommunikáció. Szerintem, ha ez a két dolog rendben van, sokkal könnyebb lesz a kapcsolatokban is helyt állni. Nem mondom, hogy nem lesz konfliktus, de a romboló viták helyett az építő megoldásokra is törekedhetünk.

Képzeld, pont ez a téma a Facebook csoportban is. Ha még nem vagy tag, és érdekel a téma, itt tudsz csatlakozni: Zűrök Otthon

Ha inkább személyreszabott megoldásokat szeretnél, vedd fel velem a kapcslatot bármelyik elérhetőségemen.

A Lehet rosszul szeretni? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Az első osztályos nagyobbik fiam remekül helytáll az iskolában, nincs rá panasz, ügyes, okos, szófogadó. Apukájával szemben dettó.

Viszont, ha velem vannak, gyakran felesel, ha kérek valamit, direkt nem azt csinálja, egy leckeírás elhúzódik egy-másfél óráig. Előfordul dührohamszerű kitörés is, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Ezt sajnos már nem tudom, hogyan kezeljem. Én kiabálok, ő elküld, és teljes a sértődés mindkettőnk részéről.

Hogyan csináljam jól?Bármilyen tippet, trükköt szívesen fogadok!”

Kedves Kérdező!

Nagyon jó és összetett kérdés. Igyekszem válaszolni, amennyire a jelenlegi keretek engedik. Fontos kiemelnem, hogy a helyzetről csak annyit tudok, amit leírtál, így nem születnek személyreszabott, konkrét megoldások, de gondolatindítónak hasznos dolgokat kaphatsz.

1. Teljesen rendben van, hogy a fiad nem ugyanúgy viselkedik minden kapcsolatában. Mi is más-más magatartást tanúsítunk anyaként, munkatársként, feleségként, szomszédként stb. A gyerekekre is jellemző, hogy máshogy viselkednek intézményes keretek között, mint otthon, illetve mindkét szülővel is különbözőképpen.

• Az írásod alapján azt feltételezem, hogy veled alakulhatott ki olyan kapcsolata, hogy meg meri engedni magának a nem tökéletes viselkedést. Mer „rossz” lenni. Ez alapvetően jó dolog, hiszen feltételez egyfajta erős bizalmat, biztonságérzetet a részéről. Jó lenne egyébként tudni, hogy ez újkeletű dolog-e (az iskola hozta magával), vagy már korábban is így működött.

• Amit tapasztalsz nála, az a határainak a feszegetése; megnézi meddig mehet el, és mi történik akkor, ha ezt átlépi. Megint csak meg tudom erősíteni, hogy ennek pont most és pont így van itt az ideje. Ettől függetlenül persze nem árt, ha van olyan eszközöd, amit be tudsz vetni.

• A dührohamszerű kitörések jelenthetnek sok mindent, első körben az érzelmek kezelésének megtanítását látom megoldásnak, illetve a felesleges frusztráció levezetésének lehetőségét.

Adnék kérdéseket, amiket érdemes lehet átgondolni, jó esetben közösen az apukájával. Ezek mentén akár el is lehet indulni valamilyen irányba.

Mennyire egységesek a nevelési elveitek? Van jó zsaru/ rossz zsaru? Ha igen, mit gondolsz, lehet közelíteni az álláspontjaitokat egymás felé?

Ti magatok hogy álltok a szabályokkal, határokkal és keretekkel? Vannak? Nincsenek? Merevek? Rugalmasak? Hol ilyen, hol olyan? Milyen példát mutattok?

Milyen dolgok vannak, amikben a fiadnak saját döntési lehetősége ÉS felelőssége van?

Te magad milyen érzelmi állapotban vagy akkor, amikor ezek a konfliktusok zajlanak? Mi történik, amíg eljutsz a kiabálásig?

Ő milyen állapotban van, amíg sértődés nem lesz a konfliktusból? Nyugodt, amikor kérsz tőle valamit?

Mennyire jellemző a családban, hogy kifejezitek az érzelmeiteket, szükségleteiteket? A gyerekek mennyire ismerik fel és beszélnek a sajátjaikról?

Mi történik, ha hibázik valaki? Összedől a ház? Megy tovább az élet? Beszéltek róla?

Szoktatok bocsánatot kérni egymástól? Hogyan? Könnyen megy? Nehezen? Őszinte vagy csak „muszájból”?

Íme pár tipp, amivel biztos nem lőttök mellé:

Legyenek egyértelműek a határok! Bátran vonjátok be a gyerekeket is az őket érintő dolgokba, hadd mondják el a véleményüket. Amennyire lehet, vegyétek is figyelembe. De: a kötelesség az kötelesség, akkor is, ha vannak lehetőségek. Mindig az életkorához és az egyéni képességeihez mérten.

Egyértelműen kommunikáljátok, mi az elvárás! Pl. most meg kell írnod a leckédet, de ha kész vagy, választhatsz, hogy az udvaron játszanál vagy legóznál.

Győződjetek meg róla, hogy mindene megvan-e az adott feladathoz, nem éhes, szomjas, nem fáj semmije stb.

Legyetek nyugodtak! Ehhez sok eszköz létezik, ami azonnal bevethető, hamarosan erről is írok bővebben.

Beszéljetek az érzésekről és szükségletekről! Mutassatok ebben példát és bátorítsátok őt is erre! Sokszor elég segítség mindkét félnek, ha kimondja, mi van benne. Például így is csinálhatod: „Kisfiam, nagyon dühít ez a viselkedés és szomorúvá tesz, hogy újra veszekszünk emiatt. Már többször megbeszéltük, hogy iskola után első a lecke, és utána mehetsz is játszani. Kérlek, állj neki most, hogy minél hamarabb csinálhasd, amit szeretnél.”

Szerintem a mozgás, a szabad levegő mindig jól jön. Nem csak nekik, nekünk is.

Ha a vitának kiabálás lett a vége, miután mindenki lehiggadt, beszéljetek róla. Ha úgy érzed tévedtél, ismerd be, kérj bocsánatot (a kiabálás miatt). Kérd, hogy ő is mondja el, mit érez. Beszéljétek meg, hogyan lehet ezt máshogy csinálni.

Használjátok az asszertív kommunikációt! (Erről már írtam korábban többször is, de még fogok is hamarosan.)

+1 Győződjetek meg róla, hogy a magatartása mögött nem áll-e olyan ok, amit orvosolni kell. (Pl. csúfolás, szorongás, rossz látás, fájdalom…)

Ha minden fenti dolog rendben van, és úgy látjátok nincs min javítani, vagy túlságosan meghatározóak a mindennapjaitok során ezek a helyzetek, kérjétek bátran szakember segítségét!

Remélem találsz hasznos dolgokat a válaszomban.

Üdv:

Niki

A Ti kérdeztétek – Mit tegyünk, ha otthon nem fogad szót a gyermek? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Sokan már szülővé válásunk előtt megfogalmazzuk, hogy a mi gyerekünk biztos, hogy kedves, illedelmes és engedelmes lesz, már elő szóra ugrik, hogy teljesítse azt, amit talán még ki sem mondtunk. Azt hisszük, mi majd máshogy csináljuk, a gyerekünk is minden helyzetben tökéletesen fog viselkedni, nem lesz hiszti, nem lesz ellenkezés, legalábbis a kamaszkorig nem, azt meg majdcsak túléljük valahogy…

Általában tartja is magát ez az elképzelés egészen addig, amíg meg nem érkezik a családba az első gyermek, és rá nem jövünk, hogy bizony nem látunk bele a fejébe, sőt ő se a mienkbe. Ilyenkor rájövünk, hogy valahogy jó lenne megtanulni egymás nyelvét.

Az első hetekben az újszülöttünk még viszonylag egyszerű feladatokat állít elénk azzal, hogy találjuk ki, a rosszkedve vajon annak szól-e, hogy éhes, fázik, tele a pelenkája, vagy egyszerűen elfáradt. (Bár bevallom, hogy számomra nagy döbbenetet okozott, mikor rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen pici embernek bizony nem egyértelmű, hogy ha álmos, akkor aludni kell. Hiszen ezt is meg kell tanulni, ahogy minden mást is). Mikor épp kezdenénk rájönni arra, hogy mikor mivel állunk szemben, jönnek az újabb mérföldkövek; dackorszak, bölcsődei, óvodai beszoktatás, kisiskolás kor, aztán hipp hopp már kamaszodik is.

Általában valahol a dackorszak kezdetekor már megfogalmazódik mindenkiben az igény arra, hogy ne csak beszéljünk a gyermekünkhöz, hanem ezt olyan formában tegyük, hogy valóban be is tudja fogadni.

De hogyan és mitől lesz hatékony a kommunikációnk?

Attól, hogy lényegretörő és érthető a másik fél számára. Ha szeretnénk vele célt érni, olyan módon kell közvetíteni a mondandónkat, hogy pozitívan hasson gyermekünk érzelmeire, illetve meg kell tanulnunk békésen rendezni konfliktusainkat is.

Azt már tudjuk, hogy a kommunikációt nem korlátozhatjuk a kimondott szavakra: sokkal nagyobb súllyal vannak jelen a testbeszéd különböző elemei, mint a mimika, gesztusok, hanglejtés, hangsúly, hangszín. Mivel a kommunikáció a kölcsönösségen alapul, nem csupán a saját testbeszédünket érdemes figyelemmel kísérni, hanem gyermekünkét is. Minél fiatalabb, és minél kevésbé tudja magát kifejezni szavakkal, annál inkább valószínű, hogy arra, amit felé közvetítünk, a viselkedésével fog válaszolni.

Itt pedig már el is érkezünk egy nagyon lényeges ponthoz. A gyermek viselkedése valamilyen reakció a körülötte lévő dolgokra; ha ő „rossz”, akkor először azt kell megvizsgálnunk, mi állhat a magatartása mögött. A legelső, amit megtehetünk, ha nem úgy kapcsolódik hozzánk, ahogy szeretnénk, hogy megvizsgáljuk, a mi viselkedésünk mit sugároz felé.

Ingerültek vagyunk? Feszültek? Tehetetlenek? Kiabálunk? Fenyegetőzünk? Vajon egy hasonló helyzetben ez hogyan hatna ránk?

A kommunikációban a másik fél sokszor tükröt tart elénk. Fokozottan igaz ez a konfliktushelyzetekben. Ráadásul a gyerekek előszeretettel követik a mi példánkat – jót és rosszat egyaránt. Ha olyan visszatérő helyzetekbe futunk bele, amikor rossz érzéseink vannak a másik viselkedésével kapcsolatban, érdemes elgondolkodnunk azon, vajon hogy van ez a dolog bennünk? Kiről szól? Ha rólunk, nem az a jó megoldás, hogy a gyerekünk viselkedésén akarunk változtatni. Viszont, ha sikerül az okokat magunkban megtalálni és a helyére tenni, máris pozitív változást tapasztalhatunk.

Ha úgy találjuk, hogy nem a mi viselkedésünk az ellenkezés kiváltó oka, akkor menjünk tovább. Nézzük meg, vajon mi állhat a „szófogadatlanság” hátterében.

Érti, amit szeretnénk tőle? Minden fontos szükséglete ki van elégítve? Ő mit szeretne csinálni? Lehet, hogy éppen most tanulja, meddig mehet el? Az, hogy gyermekünk nem teszi meg, amit kérünk, tulajdonképpen egy tünet. Ha hosszútávon szeretnénk megoldást, a mögöttes okokat kell feltérképezni és kezelni. Például, ha fáradt az edzés után, ezért lázad a tanulás ellen, akkor érdemes átgondolni az időbeosztást.

Néha nem árt egy kis személetváltás sem a konfliktushelyzetek során. Hajlamosak vagyunk egy vitában a győzelemre törekedni. Viszont szinte borítékolható; nem nyerhetünk, ha azt szeretnénk, hogy nekünk legyen igazunk.

Miért? Mert a saját nézőpontjából legtöbbször mindenkinek igaza van. Sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lehet a kommunikáció, ha megértjük, hogy a mienkén kívül más nézőpontok is léteznek, és nem azon megy a harc, hogy kié a jobb, kié az igazabb. Mi lenne, ha egyszerűen arra koncentrálnánk, amit szeretnénk, és igyekeznénk kihozni a helyzetből a legjobbat, anélkül, hogy a másikra erőltetjük az akaratunkat?

A kulcsszó itt is, mint az emberi kapcsolatok során olyan sokszor, az elfogadás. Elfogadom, hogy ő máshogy látja, érzi, gondolja. Mivel fontos a kapcsolat, ezért nem bizonyítékokat keresek, hanem megoldásokat a kialakult helyzetre. A különbség az, hogy a bizonyítékok keresése általában eltávolít a másiktól érzelmileg, míg a megoldások a jövőbe mutatnak, és feltételeznek bizonyos szintű együttműködést. Nem állítom, hogy más módszerek nem működhetnek, de amennyiben fontos a jövőbeli jó kapcsolat, úgy arra érdemes törekedni, hogy egy helyzetből minden fél nyertesként kerülhessen ki.

Ahány ember, annyiféle kommunikáció és annyiféle konfliktus. Mégis mi az, ami működhet gyermekünknél?

Legyünk következetesek! Legyenek szabályok, ezeket ismerje az egész család és tartsuk is magunkat hozzá. Ne fordulhasson elő az, hogy amit egyszer lehet, azért legközelebb büntetés jár. Ha mégis van olyan, amit kivételesen lehet, akkor azt beszéljük meg és hangsúlyozzuk, hogy rendhagyó alkalomról van szó. Például beteg, ezért most szabad eggyel több mesét megnézni, amíg a tesót előkészítjük az iskolába indulásra. A jól kijelölt és ismert korlátok biztonságot adnak minden családtagnak. Ezeket időről időre vizsgáljuk felül, és ha a körülmények megváltozása miatt szükséges, módosítsunk is rajtuk, ha lehet bevonva minden érintettet.

Képviseljünk egységes álláspontot szülőkként! Ha nézeteltérésünk támadna a gyerekneveléssel kapcsolatban mindig először egymás között tisztázzuk ezeket. A fontos szabályainkat bátran közvetítsük a nagyszülők és más rokonok felé is, és kérjük meg őket, hogy ők is tartsák be őket. Persze egy kis rugalmasság belefér, de a családunk lényeges értékrendjétől ne engedjük őket sem eltérni.

Beszéljünk az érzéseinkről és szükségleteinkről és tanítsuk erre a gyerekeket is. Tanuljuk meg elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ez így szép.

Konfliktushelyzetben, ha úgy érezzük, elragadtak az indulatok, lépjünk hátra egyet. Ezt megtehetjük képletesen is, például veszünk pár mély levegőt, elszámolunk húszig stb. De szó szerint véve is kisétálhatunk a helyzetből, arrébb állhatunk pár métert vagy kimehetünk a teraszra, átmehetünk a másik szobába. (Ezt csak akkor tegyük meg, ha előtte meggyőződtünk róla, hogy gyermekünk biztonságban van!)

Léteznek gyors eszközök is, amelyek segítségével elérhetjük, hogy az történjen, amit szeretnénk. Néha pontosan erre van szükség, vagy egyszerűen nincs más megoldás. Ilyen lehet például, ha muszáj odaérni egy időpontra, ha veszélyes magára vagy másokra nézve stb. Ezekben az esetekben egyszerűen se idő, se lehetőség nincs az okokat kezelni.

Mire gondolok?

Például rákiáltunk a gyermekünkre, hogy álljon meg az úttest előtt, vagy akkor is felöltöztetjük, ha ellenkezik. Ilyenkor utólag, nyugodt körülmények között érdemes megbeszélni vele mi és miért történt és mit tehetünk azért, hogy legközelebb ezt megelőzzük.

A gyereknevelés egy tanulási folyamat. Hibázni, bocsánatot kérni és változtatni is ér. Senki nem tökéletes, sőt, ami egyik nap működött, lehet, hogy következő nap már nem fog. Kísérletezzünk bátran és vonjuk le a következtetéseket.

A témát hamarosan folytatom. Egy korábbi cikkemben találsz ötleteket kamasz gyermeked nevelésével kapcsolatban is.

Ha szeretnél egy biztonságos, támogató közösségben beszélgetni a gyermeknevelési vagy más magánéleti konfliktusaidról, valamint működő eszközökkel gyarapítanád a jelenlegi tudásodat, csatlakozz a Facebook csoportomhoz!

Úgy érzed, mindent megtettél, és mégsem változik a helyzet? Bátran kérd szakember segítségét! Én szívesen támogatlak gyermeknevelési kérdésekben is. Ha erre van szükséged, vedd fel velem a kapcsolatot bármelyik elérhetőségemen.

A Mit tegyek, ha nem fogad szót a gyermekem? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.