Lássuk, mit gondolok én a témával kapcsolatban!

Nem csak most

Kamaszkorban már nem úgy nevelünk, mint a korábbi években. Nyert ügyed akkor van, ha kisebb korában már odafigyelsz a szabadidő eltöltésére.

Hogyan?

Én 2 éves korig a nulla képernyőidő híve vagyok. A WHO is.  Helyette mese könyvből és fejből, szabad játék, futkározás, maszatolás, hempergés, unatkozás, közös házimunka, boltba járás… stb. Utána szépen fokozatosan be lehet építeni, szülői felügyelettel.

Ki kösse le a tinit?

Vajon miért gondoljuk szülőként azt, hogy a mi feladatunk lekötni a gyerekeink, pláne a tizenéveseink figyelmét? Mi fog történni akkor, ha egészséges keretek között unatkozik kicsit? Legrosszabb esetben kénytelen lesz feltalálni magát. (Egyébként már az ovisoknál is működik… a hangsúly a kereteken van.)

Helyette vagy mellette?

A mai gyerekeknek az online és offline világ nem válik el egymástól markánsan. Az online tér eléréséhez pedig szükség van a kütyükre is. Ne akarjuk mindenáron száműzni ezeket a dolgokat a gyerekeink életéből! Pláne, ha mi sem tudunk létezni nélkülük.

Jó, de akkor mégis mit?!

Bármit…valamit:

• amit élvez
• ami nem kötelező
• amiben jó
• amit ő választ
• amiben kiteljesedhet
• ami kihívás neki
• ami pihentető testileg, lelkileg vagy mentálisan

Például

• Sport, mozgás – szerintem a legnagyszerűbb terep mindenféle prevencióra. (Nem feltétlenül a versenysport.)
• Festés, rajzolás, írás
• Zene – hallgatóként vagy alkotóként
• Színjátszás, tánc
• Olvasás
• Önkénteskedés
• …

Önismeret – a jolly joker

Mármint lehet ezzel is szenvedélyesen foglalkozni, de nem is erre gondolok, hanem:

• ha rájövünk a túlzásba vitt kütyühasználat/online jelenlét okába, könnyebb azt kezelni
• ha a tini tisztában van a saját képességeivel, érdeklődésével, erősségeivel stb. (=önmagával) jobban tudja majd, mit válasszon szenvedélyül

És Te hogy vagy a kütyükkel?

Ha Nálatok is téma, hogy a kütyük kötik le a gyerekeket, nagyon őszintén tedd fel magadnak a fenti kérdést!

Egy gyereket – még ha kamasz, akkor is – a példáddal nevelsz igazán.

Akkor is, ha pozitív és akkor is, ha negatív.

Jobban belemélyednél a témába?

Gyurics Gergely Python programozó, Data Scientist és pszichológus közreműködésével ebben a témában tartottunk egy webinart Kamaszok és az online világ témában, ahol nagyon részletesen sorra vettük, amit elengedhetetlen tudnod, ha tinédzser gyermeket nevelsz.

Ide kattintva éred el.

A Mivel lehet lekötni a mai kamaszokat a kütyük helyett? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Társasjátékozzunk!

Rengeteg szuper társas van a tini korosztálynak és felnőtteknek is. Ha nincs sok időnk, akkor egy egyszerű klasszikus kártyajáték is jól jöhet (Dobble, Uno), de kereshetünk aktuálisabb táblás vagy kártyás változatot is. Néhány példa: Kluster, Imagine, A túlvilág vándorai , Catan, Csavargódal, Fekete történetek, iKnow… stb.

Szerepjátékozzunk!

Nagyon sok potenciál van a szerepjátékokban, valószínűleg írok még róluk. A legtöbbet folyamatosan, akár hónapokig lehet játszani. Most felsorolás szinten egy szakértőtől pár lehetőség (köszi Gergely!) : Dungeons&Dragons, Warhammer Fantasy, Shadowrun, Star Wars szerepjátékok, Ctulhu hívása, Vámpír: Maszkabál és Vámpír: Rekviem, Apocalyse: World

Legózzunk!

Oké, akik régóta követtek, tudjátok, hogy fanatikus vagyok… de szerintem a Lego® kortalan. Ha nem nézted mostanában, érdemes rákeresni a nagyoknak és felnőttnek szóló készletekre. Spoiler: függőséget okoz! Én szóltam.

Versenyezzünk!

Te szeretsz nyerni? Verseny nélkül nem fog menni. Jó hír viszont, hogy szinte bármiből lehet játékos változatot kreálni, rátok szabva. Jöhet egy szülők a gyerekek ellen főzőverseny? Biciklis gyorsulás? Ki mosogat el gyorsabban? Ki bírja tovább káromkodás nélkül? Ha már verseny, persze gondoskodj a nyereményről is!

Bármit, amihez mi készítjük a “hozzávalókat”

Itt nem csak maga a játék a lényeg, hanem már az előtte együtt töltött idő is. Fessetek egy malom pályát és keressetek hozzá kavicsból bábukat! Esetleg lengőteke újrahasznosított anyagokból? Akár egy különleges papírsárkány készítése, majd kipróbálása is bejöhet.

Valamit, amit nagyon szerettünk az ő korában

Te mivel töltötted legszívesebben az időd, mikor tini voltál? Szerettél kosárlabdázni? Vagy lábtengóztál az utcán? Szívesen maketteztél? A színjátszás volt a favorit? Ne csak a szó szoros értelmében gondolj a játékra játékként! Inkább a játékosság legyen a kulcsszó! Kamaszkorban már szinte bármi belefér, ha a közös idő és a szórakozás is helyet kap.

Amit szeretne

Kérdezd meg, mihez lenne kedve és legyél nagyon nyitott! Mindegy, hogy egy hatalmas puzzle, vagy épp valamilyen számítógépes játék az… Csak legyetek együtt!

A fenti felsorolásból látszik, hogy bizony nem elvetemült ötlet játékon törni a fejünket, ha kamasz gyerekeink vannak… A játék bizony kortalan. A választásunk pedig akkor lesz a legjobb, ha minden résztvevő jól érzi magát közben. Te mit választasz? 

A Mit játsszunk a kamaszainkkal? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Vajon miért nem tudja a másik magától, hogy mit kell tennie, ha boldoggá akar tenni minket? Ha szeret, akkor ennek magától kellene jönnie. Vagy mégsem? Olvass tovább, és elmondom, hogy működik mindez!

„Jó-jó, de miért kell ezt egyáltalán mondani?”

„Ha már én kérem meg, az nem ugyanaz. Tudhatná magától is, mire van szükségem!”

„Én mindent megteszek, ami tőlem telik, mégsem javulnak a közös dolgaink. Van ennek egyáltalán bármi értelme?”

„Én mindent megteszek, hogy észrevegye az igyekezetemet, de neki aztán semmi nem jó?”

Ismerős valamelyik fenti mondat? Esetleg az összes? Te is azt gondolod, hogy ha a másik igazán szeret, bizonyára teljes mértékben tisztában van azzal, mi az, amire vágysz? Vagy fordítva: azt gondolod, hogy abból, amit teszel, teljesen egyértelműnek kellene lennie számára, hogy szereted?

Kamasz-szülő, családi, párkapcsolati, sőt, egyéni folyamatokban is rendszeresen előjönnek ezek a mondatok az ügyfeleimnél. Ahogy ők, szinte mindannyian azt szeretnénk, hogy a szeretteink maguktól jöjjenek rá, mi az, amire vágyunk (tőlük). Csakhogy egyikünk sem gondolatolvasó! Nem úgy működünk, hogy ránézünk a másikra és rögtön beugrik, mit szeretne ő.

Ha szeretjük, és jót akarunk neki, akkor, ha ránézünk az ugrik be: SZERINTÜNK mit szeretne ő. Ez a gondolat SOHA NEM A MÁSK FÉLRŐL SZÓL, bármennyire is szeretnénk: hanem SAJÁT MAGUNKRÓL.

Ha elkezdünk tenni valamit, aszerint cselekszünk, amiről mi azt FELTÉTELEZZÜK, hogy ez minden vágya. Néha bejön. Történetesen akkor, ha épp ugyanarra vágyik, mint mi. Az esetek többségében azonban sokkal rosszabb is lehet a helyzet, mint előtte.

Hogy miért?

Mert a másik szemében önzőnek fogunk tűnni. Olyan embernek, aki csak saját magával foglalkozik. És ha őszintén belegondolunk: ennek bizony van alapja. Persze sem téged, sem engem, és valószínűleg a Te párodat, anyukádat vagy gyermekedet sem az önzőség, hanem az irántad érzett szeretet kimutatása motiválja. A végeredmény mégsem arról szól, akiről szeretnénk. Innen nézve máris más a helyzet, ugye? Hiába a jóindulat, ha közben nem sikerül azt kimutatnunk, amit igazán szeretnénk.

Ha a gondolatolvasás nem működik, mi lehet a megoldás?

Beszélgessünk sokat!

Szuper, ha működik a kommunikáció. Még jobb, ha a mindennapi apró-cseprő dolgokon és elintéznivalókon túl is van mondanivalónk a másik számára. A legjobban akkor fog működni, ha sokat kérdezünk, és figyelmesen meghallgatjuk a másik mondandóját. Persze utána érdemes cserélni, hiszen a jó kommunikáció nem egyoldalú.

Ha nehéz a mélyebb témákat elővenni, bártan hívjatok segítségül beszélgetésindító társas- vagy kártyajátékokat!

Ismerjük fel az érzéseinket!

Sokat segít, ha felismerjük, milyen érzések vannak bennünk a másik viselkedésével kapcsolatban. Ehhez a legjobb kezdet, ha elkezdjük magunkat figyelni, és napi egy-két alkalommal kicsit hátralépve kielemzünk egy-egy szituációt. Közben érdemes tudatosítani, ha megjelenik egy érzés bennünk. Ha megvan az érzés, már csak annyi a dolgunk, hogy nevezzük is meg. Ha kommunikációs helyzetben hangosan kimondjuk, rengeteget fejlődhetünk a kapcsolatainkban.

Fogalmazzuk meg a szükségleteinket!

Ha az érzésekkel jól boldogulunk, a következő lépcsőfok, hogy azon gondolkodjunk, mire lenne szükségünk az adott helyzetben ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, vagy hosszabb ideig fenn tudjuk tartani azt az állapotot, amiben éppen benne vagyunk. Ehhez segít, ha eleinte írásban „gondolkodunk”. Vessük egy papírra a keletkezett érzéseinket, és nézzünk rájuk:

Éreztem ezt már korábban is?

Mikor?

Mi segített, hogy jobban érezzem magam?

Most mire lenne szükségem, hogy jól legyek?

Ki tudja ezt megadni nekem?

Ha eljutottunk az utolsó kérdésig, annyi a dolgunk, hogy fogalmazzuk meg a lehető legegyértelműbben az érintett embernek/embereknek a vágyainkat.

…és tegyük ugyanezt a másikkal kapcsolatban is!

Ha a saját érzéseink és szükségleteink felismerése, nevesítése és megfogalmazása már nem esik nehezünkre, sokkal könnyebb lesz a másik fél érzéseire és szükségleteire is nyitottan, empatikusan és befogadóan tekinteni.

Ha a fenti pár lépést gyakoroljátok, és következetesen alkalmazzátok, garantálom, hogy nem kell többet felesleges időt tölteni azon keseregve, miért nem olvas a másik a gondolataidban. Rajta, gyakorlásra fel!

Ha tetszett ez a cikk, ez a korábbi írásom is érdekelhet: https://gyuricsnikoletta.hu/2022/02/06/lehet-rosszul-szeretni/

Niki

A Honnan tudja a másik, mit várunk tőle? – Avagy gondolatolvasás helyett kommunikáció bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

A Közös nyelv a kamaszunkkal – Hogy csináljuk? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Nincs két egyforma család, ahogy két egyforma gyerek sem. Mégis minden második gyermeknevelési kérdés a hisztivel kapcsolatban érkezik hozzám. Most összegyűjtöttem azt a 3+1 dolgot, amit betartva garantáltan könnyebben veszed az akadályokat.

Nem szeretem a hiszti szót, viszont nem is nagyon találtam még olyat, ami ennél szemléletesebben le tudná írni ezt a jelenséget, ÉS amiről mindenki érti, látja, miről van szó.

Mire gondolunk akkor, ha hisztiről beszélünk?

Ez egy érzelmileg túlfűtött állapot, amikor általában a felnőtt és a gyerek céljai nem egyeznek meg, és ennek a gyerkőc hangot is ad. A legtöbb szülő ilyenkor arról számol be, hogy tehetetlennek érzi magát, és emiatt sokszor a türelmét is elveszíti. Emellett jellemző az is, hogy megjelenik a felnőttben a düh, harag vagy a szégyen érzése, esetleg mindezek együtt is jelen lehetnek. Fokozottan érvényes ez nyilvános helyzetekben.

1. Rugalmas határok

A gyereknevelésben rendkívül fontosak a keretek és a határok. Vannak olyan korosztályok, amikor a „hiszti” élettani sajátosság. Ilyen például a dackorszak, a kiskamasz- vagy a kamaszkor. Ezekben a közös az, hogy a gyermekünk próbálgatja, meddig mehet el. Ha vannak határok, akkor is tesztelni fogja a tűrőképességünket, hiszen pont ez az lényege ezeknek a lépcsőfokokoknak az érzelmi érés során.

Ugyanakkor a határok biztonságot jelentenek számára és számunkra is. Érdemes a gyerkőcnek is szerepet adni a határok kijelölésében, és időről időre újra megvizsgálni őket, ha kell változtatni rajtuk a körülmények változása alapján. Néha, különleges helyzetekben pedig akár el is lehet tekinteni ezektől (pl. ha alapesetben nem nézhet tévét a gyermekünk, megengedhetjük neki, ha beteg – de beszéljünk róla, hogy speciális helyzetről van szó, ettől még a szabály az szabály. 😊

2. Következetesség

Ha vannak szabályok, tartsuk is be őket, és legyen következménye annak, ha mégis valami kihágás történik! Hosszú távon mindenképp megéri így tenni. Jó, ha a gyerekek is tudják, hogy amit mondasz, az úgy is lesz! Nem csak a szabályokkal, de a kedvezményekkel kapcsolatban is járjatok el ugyanígy! 😉

Ideális esetben mindkét szülő ugyanazt az álláspontot képviseli. Ha mégis van közöttetek nézeteltérés, ne a gyerek előtt rendezzétek! Fontos a jó példa mutatása is. Ne várj el olyat tőle, amit Te nem teszel meg!

3. Elfogadás

Elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de sokszor azzal tesszük a legtöbbet a hiszti kezelése érdekében, ha elfogadjuk a helyzetet.

Bármennyire is nehéz, de a gyerekeink reakciói általában nem eltúlzottak, hanem ők VALÓBAN olyan intenzitással élik meg ezeket az érzéseket, amennyire ennek hangot is adnak.

A cél nem szabad, hogy az érzések elnyomása legyen. Ismerjük el az érzéseik jogosságát. Tartsuk észben, hogy a gyerek nem azért hisztizik, hogy minket idegesítsen, és főleg nem azért, hogy szégyenbe hozzon! Egyszerűen még nem elég érett az idegrendszere és az érzelmi intelligenciája ahhoz, hogy másképp reagáljon.

Fontos azonban, adjunk teret a saját érzéseinknek is! Teljesen rendben van, ha tehetetlennek, magányosnak, dühösnek vagy elveszettnek érezzük magunkat ilyen szituációkban. A megértés saját magunk felé is ugyanolyan fontos, mint a gyerek felé!

+1: Nyugodjunk meg!

Rengeteget tehetünk azért, hogy gyermekünk kiegyensúlyozottabb legyen, és kevesebb intenzív, érzelmileg túlfűtött jelenettel kelljen találkoznunk. Ehhez arra van szükség, hogy képesek legyünk nyugodtan reagálni, illetve törekedjünk a mindennapok során az egyensúlyra, a saját és családunk életében és érdekében is.

Ha úgy érzed, ennél több támogatásra van szükséged a nehéz helyzetek kezelésére, legyen szó családi, párkapcsolati vagy gyermeknevelési kérdésekről – csatlakozz a Facebook csoportomhoz itt: Családi Kincsesdoboz.

A Mit tegyél, ha hisztizik a gyereked? – 3+1 tipp a békésebb mindennapokért bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Pár nap és kezdődik az iskola. Éles váltás ez nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk, szülőknek is. Íme 5+1 tipp, hogy gördülékenyen menjen a kezdés.

1. Keretek fokozatos visszaállítása

A nyár nem a szabályokról szól. Teljesen természetes, ha lazítottunk kicsit a mindennapokon, nem kellett korán kelni, és cserébe kicsit később is elég volt ágyba bújni. Nagy lenne a váltás, ha egyik napról a másikra állnánk vissza az iskolaidőben megszokottra, úgyhogy kezdjük fokozatosan a visszarázódást. Nekünk is könnyebb, ugye?

2. Beszélgessünk!

Miközben felidézzük a legszebb nyári emlékeket, beszéljünk arról, mi lesz a legjobb, ha kezdődik az iskola. Végre minden nap találkozhatnak a barátokkal? Vagy a nagyon kedves tanítónéni lesz az idén az osztályfőnök? Izgalmas új tantárgyak várnak? Hajrá, keressük meg, mi a legszuperebb újdonságokat!

3. Készüljünk közösen!

Lehet, hogy gyorsabb gyerekek nélkül beszerezni az iskolai dolgokat, vagy bekötni a füzeteket/könyveket, de nem javaslom, hogy kihagyjuk őket! Amit lehet, csináljunk együtt! A kézzel fogható dolgok abban is segítenek, hogy a lelkileg jobban ráhangolódjanak az előttük álló időszakra. És ez nem csak rájuk igaz!

4. Zárjuk le a nyarat bulival!

Szervezzünk egy közös programot, ami a nyár végét jelzi! Pl. egy közös strandolás, fagyi vagy családi tábortűz tökéletes lehet erre az alkalomra. Egyébként is érdemes bevezetni hasonló családi rituálékat, erősítik az összetartozás érzését.

5. Mutassunk példát!

Ha mi szorongással, idegeskedéssel reagálunk az előttünk álló időszakra, ne csodálkozzunk, hogy a gyermekünk is ezt teszi. Kerítsünk időt a saját lelki egyensúlyunk megteremtésére, ez neki is nagy segítség lesz! Nincs rá idő? Közhelynek tűnhet, de minél inkább így érezzük, annál inkább szükség van erre!

5+1: Ha semmi nem használ

Ha gyermekünknek nagyon nehéz érzései vannak az iskolával kapcsolatban, és nem javul, bármit is teszünk: vegyük komolyan! Próbáljuk kideríteni, mi az oka! Kérdezzük őt, vagy beszéljünk az iskolával, pedagógusokkal. Ha nem boldogulunk, forduljunk szakemberhez!

Gyermeked szorongással tekint az előtte álló iskolai időszakra? Szeretnéd, ha hatékonyabban tudna érvényesülni a kortársai között? Még van szabad hely az általálános iskolásoknak szóló önbizalomnövelő csoportomra. Bővebb infót itt találsz: Önbizalomerősítő csoport általános iskolásoknak

A 5+1 tipp a gördülékeny iskolakezdésért bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Ha magunk elé képzelünk egy szorongó és egy indulatkezelési problémával küzdő gyermeket, azt gondolnánk, hogy semmi közös nincs bennünk. Bármilyen ellentmondásosnak is tűnik, a megelőzés vagy a fejlesztés teljesen azonos területeken történik. Nem gondoltad volna? Olvass tovább, hogy megtudd, mi az a három dolog, ami biztosan segít!

A gyermeknevelés területén nincsenek nagy titkok. Minden egyszerű és logikusan egymásra épül. Mielőtt azt gondolnád, hogy biztos nem értek hozzá, olvasd el még egyszer: egyszerűt írtam, ami egyáltalán nem biztos, hogy könnyűt is jelent!

Nos, ahogy említettem is, mind a szorongás, mind az indulatkezelési nehézségek orvosolhatók ugyanazokkal az eszközökkel. Tulajdonképpen elég három területre fókuszálni, ha változást pozitív változást szeretnénk elérni.

1. Önbizalom

Az egészséges önbizalom gyerek-és felnőttkorban is megkönnyíti az életünket. Ahhoz, hogy erre a szintre jussunk, első körben szükséges a korosztálynak megfelelő mértékű önismeret. Gyermekkorban az önismeret még a külső visszajelzések alapján alakul. Amit tehetünk, hogy segítünk gyermekünknek felismerni az erősségeit, és ezekre nagy hangsúlyt is fektetünk. A gyengeségekkel is lehet foglalkozni. Mutassuk meg, mit tudunk fejleszteni, miből tudunk akár előnyt is kovácsolni, és mik azok a dolgok, amiket a legjobb, ha elfogadunk! Ha mindez már működik, érdemes foglalkozni a határokkal fizikai és mentális szinten egyaránt. Csak azután várhatjuk el, hogy a társak határait felismerjék és elfogadják, ha a sajátokkal már rendben vannak.

2. Kommunikáció

Ha az önismeret, önbizalom már megfelelő szinten van, akkor érdemes egyre többet foglalkozni a kommunikációval is! Arról már sokszor beszéltünk, hogy kommunikáció alatt nem csak a beszédet értjük, hiszen már az újszülött gyermek is kapcsolatba lép valamilyen módon az őt gondozókkal. Éppen ezért, már egészen kicsi kortól elkezdhetünk foglalkozni ezzel a területtel is. Ami a szorongás és az indulatkezelés során rendkívül fontos, az az érzelmekkel és az érzelmekről folytatott kommunikáció. Hogy kezdjünk neki? Eleinte segítsünk gyermekünknek abban, hogy megnevezzük helyette az érzéseit, majd szépen lassan megtanítjuk neki, milyen érzések léteznek, hogyan ismerje fel és hogyan nevezze meg őket. Rengeteget számít, ha meg tudja nevezni az érzéseit, akár szorongó, akár indulatosabb gyermekünk van. Ha ez már jól működik, áttérhetünk arra, hogy megnézzük, egy-egy érzés mellé, milyen szükséglet társul. Például így: „Úgy látom, fáradt vagy. Mit gondolsz, jól esne egy kis pihenés? Utána biztos vidámabban tudnánk folytatni a játékot!” A jó kérdések egyébként bármilyen életkorban a segítségünkre lehetnek. Nem csak gyerekeknél!

3. Konfliktuskezelés

Nos, ha rendben az önbizalom és a kommunikáció, akkor máris lehet foglalkozni a konfliktuskezeléssel is. A viták, konfliktusok a mindennapok velejárói. Jól kezelve segítenek abban, hogy mind az önbizalmunk, mind a társas kapcsolataink folyamatosan fejlődhessenek, és nincs ez másként a gyerekek esetében sem. Érdemes arra törekedni, hogy gyermekeink elfogadják, a másik fél is egyenértékű velük, és az ő érzései sem megkérdőjelezhetők.  Már a kicsi gyerekek is fogékonyak arra, hogy olyan megoldásokra törekedjenek, amelyikkel minden fél nyerhet. Feltéve, ha tudják, hogy csinálják!

+1

A legfontosabb, mint minden gyermeknevelési helyzet esetében, hogy gyermekeink elsősorban a mi példánkból tanulnak, nem pedig abból, amit mondunk nekik! A nulladik lépés tehát legyen mindig az, hogy szülőként tedd magadban rendbe a fenti dolgokat!

****

Szülőként változásra vágy? Hívj a +3620/446 2582-es számon, és egyeztessünk időpontot egy díjmentes konzultációra, ahol ránézünk az elakadásaidra!

Segítenél szorongó vagy indulatkezelési problémával küzdő gyermekednek? Szeptembertől játékos csoportfoglalkozásokat indítok Máriakálnokon kisiskolás korú gyermekeknek, heti egy alkalommal, fél éven keresztül. A fő pillérek az önbizalom, kommunikáció és konfliktuskezelés lesznek. Hamarosan jövök a részletekkel, de előjelentkezésre már most lehetőséged van. Ha biztosan nem akartok lemaradni hívj a +3620/446 2582-es számon vagy keress e-mailben az info@gyuricsnikoletta.hu címen.

Merj lépni! Segítek.

A Szorongás és indulatkezelési problémák gyermekkorban – Mi segít? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

1. Testmozgás

A rendszeres testmozgás kiváló a megelőzés szempontjából is, de ha éppen benne vagyunk egy szorongósabb, aggodalmakkal teli időszakban, akkor is teljesen biztos, hogy hasznunkra fog válni, ha felállunk a kanapéról. Már egy kiadósabb séta is segíthet, de tapasztalataim szerint az intenzív mozgásformák is nagyon hatásosak. Menj edzőterembe, táncolj egy jót vagy fogócskázz a gyerekekkel az udvaron! Közben eltereled a figyelmed, utána pedig a felszabaduló boldogsághormon segít jobban érezni magad.

2. Egészséges, tápanyagdús táplálkozás

Add meg a testednek, amire szüksége van, hogy ő is szolgálhasson téged! Bármilyen meglepőnek is tűnhet elsőre, a megfelelő táplálkozás segít a kiegyensúlyozott lelki egészség megtartásában is. Ugyanígy fordítva is igaz: a túl sok cukrot és gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmazó élelmiszer fogyasztása a lelkiállapotunkra sem lesz pozitív hatással.

3. Megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés

Figyelj rá, hogy minél inkább stresszesebb időszakon mész keresztül, a szervezetednek annál inkább szüksége van töltődésre! Bánj jól magaddal, és add meg a testednek az a pihenést, amire szüksége van!

4. Tudatos jelenlét

Van egy kedvenc gyakorlatom, sétáló coachingon is rendszeresen alkalmazom. Leülünk három perce a szabadban, teljesen csendben, és megszámoljuk hányféle zöld színt látunk, hányféle hangot hallunk, hányféle illatot érzünk. Próbáljátok ki! Megelőzésre is jó, és akkor is, ha szeretnétek kicsit félretenni az aggodalmakat.

5. Légzőgyakorlatok

Egy kedves pszichológusom tíz évvel ezelőtti szavai zengenek folyamatosan a fülemben: „Lélegezz!” Már azzal is sokat teszel, ha csak elkezdesz figyelni a be- és kilégzésedre, és ügyelsz rá, hogy a levegő beszívásakor a hasad is emelkedjen. De vannak nagyon könnyen és gyorsan elsajátítható légzőgyakorlatok is, érdemes megtanulni párat, hogy szükség esetén előkaphasd őket!

6. Megoldásfókusz

Sokszor segít egy kis nézőpontváltás! Ha folyamatosan azon pörögsz, milyen nehézségekkel állsz szemben, egyre rosszabbul fogod magad érezni. Mi lenne, ha megpróbálnád elkezdeni megkeresni a lehetséges megoldásokat? Vedd észre a lehetőségeket, hogy új lendületet kapj!

7. Pozitív gondolkodás

Gondolkodj pozitívan! Vedd észre, mennyi jó dolog vesz körül, mennyi ember támogat, milyen csodás helyen élsz stb. Vagy gondold át, mennyi dolgot sikerült már megoldanod, milyen célokat valósítottál meg eddigi életed során! Az is jó, ha elkezded számba venni, hogy a korábbi nagy nehézségeidből vajon mit tanultál. Ne felejtsd el, a pozitív gondolkodás nem egyenlő azzal, hogy elnyomod a nehéz érzéseidet!

A fenti pontok mindegyikét kipróbálhatjátok gyerekekkel is. Minél kisebb a gyerkőc, annál inkább érdemes mesés és játékos keretek közé terelni ezeket a dolgokat, erről még írok a későbbikeben.

Fontos: ha a szorongás olyan mértékben van jelen az életedben, hogy már rendszeres fizikai tüneteket okoz és/vagy megnehezíti a mindennapi életviteledet, feltétlenül vedd igénybe szakember segítségét!

Változtatnál? Kérj időpontot egy díjmentes konzultációra a +3620/446 2582-es számon! Merj lépni! Segítek.

A Mit tehetsz szorongás ellen? – 7 tipp szülőknek és gyerekeknek bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Ettől függetlenül nagyon fontos, hogy ne legyintsünk mindenre, mondván, úgyis csak „életkori sajátosság”! Összegyűjtöttem, szerintem mikor érdemes szakember segítségét kérni.

Nincs olyan, hogy túl korán!

Ha szülő vagy és aggódsz a gyerekedért, olyan nehézségetek van, amiről azt gondolod, hogy nem tudjátok családon belül jól kezelni, bátran fordulj tanácsért szakemberhez! Ezzel biztos, hogy nem teszel rosszat, kapsz viszont megerősítést vagy iránymutatást a későbbiekre.Ha nagyot és hirtelen változik

A kamaszkorra jellemző, hogy a gyerekünk teljesen kifordul magából. És ez jó, mert többek között ez a dolga.

DE: ha nagyon gyorsan, nagyot és tartósan változik, és erre nincs ésszerű magyarázat, legyünk résen. Például, ha a társaságkedvelő tinink magába fordul, ha a csendes, nyugodt gyerekünk erőszakos és kiabálós lesz stb.

Ha folyamatosan rosszul érzi magát

Ez a korszak az érzelmek hullámzásáról és végletességéről is szól, teljesen természetes lehet egy nap többször is nagyon a fellegekben lenniük és magukba roskadniuk.

De: ha a rosszkedv állandó, elkélhet a segítség!

Titkolja, kik a barátai vagy nagyon magányos

Kamaszkorban a család helyett egyre inkább a kortárskapcsolatok válnak a legfontosabbá. Ha gyerekünk teljesen egyedül van, vagy nem hajlandó bemutatni nekünk a barátait, az ugyancsak intő jel lehet.

Kárt tesz magában vagy másban

Ha bántja magát vagy a társait, az alapos indok a segítségkérésre. Sajnos évről évre vannak olyan divathullámok, amik különböző módokon arra buzdítják a tiniket, hogy bántsák magukat vagy társaikat, de bármi is a helyzet, a végére kell járni a dolgoknak!

Összeütközésbe kerül a törvénnyel

Rendőrségi ügyek, kisebb lopások, rongálás vagy kábítószerrel való visszaélés… Ezek mind olyan dolgok, amik már a következményei annak, hogy valami félresiklott. De nem azt jelenti, hogy késő lenne változtatni. Lépjünk!

Nem tesz eleget a kötelességeinek

Sorozatos bukások, amik nem a képességek hiányosságai miatt alakulnak így. Igazolatlan iskolai hiányzások, vagy a gyakorlati órák elmulasztása: mind komoly figyelmeztető jel, hogy valamit máshogy kell tenni.

Ha segítséget kér

Ha ő mondja, hogy szeretne szakemberhez menni, sose kérdőjelezzük meg és a lehető leggyorsabban teremtsük meg a lehetőséget erre! Már az is hatalmas lépés, hogy merte jelezni a szükségleteit.

Támogatásra van szükséged kamasz gyerekeddel kapcsolatban?

Beszéljünk róla! Segítek eligazodni.

+3620/446 2582

A Mikor forduljunk szakemberhez kamasz gyermekünk viselkedése miatt? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Az első osztályos nagyobbik fiam remekül helytáll az iskolában, nincs rá panasz, ügyes, okos, szófogadó. Apukájával szemben dettó.

Viszont, ha velem vannak, gyakran felesel, ha kérek valamit, direkt nem azt csinálja, egy leckeírás elhúzódik egy-másfél óráig. Előfordul dührohamszerű kitörés is, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Ezt sajnos már nem tudom, hogyan kezeljem. Én kiabálok, ő elküld, és teljes a sértődés mindkettőnk részéről.

Hogyan csináljam jól?Bármilyen tippet, trükköt szívesen fogadok!”

Kedves Kérdező!

Nagyon jó és összetett kérdés. Igyekszem válaszolni, amennyire a jelenlegi keretek engedik. Fontos kiemelnem, hogy a helyzetről csak annyit tudok, amit leírtál, így nem születnek személyreszabott, konkrét megoldások, de gondolatindítónak hasznos dolgokat kaphatsz.

1. Teljesen rendben van, hogy a fiad nem ugyanúgy viselkedik minden kapcsolatában. Mi is más-más magatartást tanúsítunk anyaként, munkatársként, feleségként, szomszédként stb. A gyerekekre is jellemző, hogy máshogy viselkednek intézményes keretek között, mint otthon, illetve mindkét szülővel is különbözőképpen.

• Az írásod alapján azt feltételezem, hogy veled alakulhatott ki olyan kapcsolata, hogy meg meri engedni magának a nem tökéletes viselkedést. Mer „rossz” lenni. Ez alapvetően jó dolog, hiszen feltételez egyfajta erős bizalmat, biztonságérzetet a részéről. Jó lenne egyébként tudni, hogy ez újkeletű dolog-e (az iskola hozta magával), vagy már korábban is így működött.

• Amit tapasztalsz nála, az a határainak a feszegetése; megnézi meddig mehet el, és mi történik akkor, ha ezt átlépi. Megint csak meg tudom erősíteni, hogy ennek pont most és pont így van itt az ideje. Ettől függetlenül persze nem árt, ha van olyan eszközöd, amit be tudsz vetni.

• A dührohamszerű kitörések jelenthetnek sok mindent, első körben az érzelmek kezelésének megtanítását látom megoldásnak, illetve a felesleges frusztráció levezetésének lehetőségét.

Adnék kérdéseket, amiket érdemes lehet átgondolni, jó esetben közösen az apukájával. Ezek mentén akár el is lehet indulni valamilyen irányba.

Mennyire egységesek a nevelési elveitek? Van jó zsaru/ rossz zsaru? Ha igen, mit gondolsz, lehet közelíteni az álláspontjaitokat egymás felé?

Ti magatok hogy álltok a szabályokkal, határokkal és keretekkel? Vannak? Nincsenek? Merevek? Rugalmasak? Hol ilyen, hol olyan? Milyen példát mutattok?

Milyen dolgok vannak, amikben a fiadnak saját döntési lehetősége ÉS felelőssége van?

Te magad milyen érzelmi állapotban vagy akkor, amikor ezek a konfliktusok zajlanak? Mi történik, amíg eljutsz a kiabálásig?

Ő milyen állapotban van, amíg sértődés nem lesz a konfliktusból? Nyugodt, amikor kérsz tőle valamit?

Mennyire jellemző a családban, hogy kifejezitek az érzelmeiteket, szükségleteiteket? A gyerekek mennyire ismerik fel és beszélnek a sajátjaikról?

Mi történik, ha hibázik valaki? Összedől a ház? Megy tovább az élet? Beszéltek róla?

Szoktatok bocsánatot kérni egymástól? Hogyan? Könnyen megy? Nehezen? Őszinte vagy csak „muszájból”?

Íme pár tipp, amivel biztos nem lőttök mellé:

Legyenek egyértelműek a határok! Bátran vonjátok be a gyerekeket is az őket érintő dolgokba, hadd mondják el a véleményüket. Amennyire lehet, vegyétek is figyelembe. De: a kötelesség az kötelesség, akkor is, ha vannak lehetőségek. Mindig az életkorához és az egyéni képességeihez mérten.

Egyértelműen kommunikáljátok, mi az elvárás! Pl. most meg kell írnod a leckédet, de ha kész vagy, választhatsz, hogy az udvaron játszanál vagy legóznál.

Győződjetek meg róla, hogy mindene megvan-e az adott feladathoz, nem éhes, szomjas, nem fáj semmije stb.

Legyetek nyugodtak! Ehhez sok eszköz létezik, ami azonnal bevethető, hamarosan erről is írok bővebben.

Beszéljetek az érzésekről és szükségletekről! Mutassatok ebben példát és bátorítsátok őt is erre! Sokszor elég segítség mindkét félnek, ha kimondja, mi van benne. Például így is csinálhatod: „Kisfiam, nagyon dühít ez a viselkedés és szomorúvá tesz, hogy újra veszekszünk emiatt. Már többször megbeszéltük, hogy iskola után első a lecke, és utána mehetsz is játszani. Kérlek, állj neki most, hogy minél hamarabb csinálhasd, amit szeretnél.”

Szerintem a mozgás, a szabad levegő mindig jól jön. Nem csak nekik, nekünk is.

Ha a vitának kiabálás lett a vége, miután mindenki lehiggadt, beszéljetek róla. Ha úgy érzed tévedtél, ismerd be, kérj bocsánatot (a kiabálás miatt). Kérd, hogy ő is mondja el, mit érez. Beszéljétek meg, hogyan lehet ezt máshogy csinálni.

Használjátok az asszertív kommunikációt! (Erről már írtam korábban többször is, de még fogok is hamarosan.)

+1 Győződjetek meg róla, hogy a magatartása mögött nem áll-e olyan ok, amit orvosolni kell. (Pl. csúfolás, szorongás, rossz látás, fájdalom…)

Ha minden fenti dolog rendben van, és úgy látjátok nincs min javítani, vagy túlságosan meghatározóak a mindennapjaitok során ezek a helyzetek, kérjétek bátran szakember segítségét!

Remélem találsz hasznos dolgokat a válaszomban.

Üdv:

Niki

A Ti kérdeztétek – Mit tegyünk, ha otthon nem fogad szót a gyermek? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.