Interjú Gyurics Gergellyel

Néhány hete arról írtam, hogyan tudunk szülőként játékok segítségével a kamaszainkhoz kapcsolódni. (Az ötletgyűjteményt itt olvashatod.) Magam is meglepődtem, mennyire sok kérdés érkezett a szerepjátékokkal kapcsolatban, így megkértem egy szakértőt, Gyurics Gergely mesélő, gyűjtő és hobbi rendszerfejlesztőt, civilben az öcsémet, hogy válaszoljon pár kérdésemre ezekkel a játékokkal kapcsolatban.

Gyurics Gergely mesélő, gyűjtő, hobbi rendszerfejlesztő

Kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a szerepjátékokkal, és hogy kísérték végig az eddigi életed!

Kilencéves korom környékén egy kis könyves butikban láttam meg az első M.A.G.U.S. szabálykönyvet. Nagyon szerettem a fantasy-t, de akkoriban egész más világ járt még és viszonylag kevés fantasy könyvet lehetett venni, illetve a számítógépes játékok terén sem lehetett túl nagy választékot találni. Évekkel járunk a Gyűrűk Ura filmfeldolgozás megjelenése előtt. Az Első Törvénykönyv nem kevesebbet ajánlott nekem, minthogy szereplőként részese lehetek azoknak a történeteknek, amiket másképp csak regényekben érhettem volna el.

Azt gondolom (bár lehet, hogy tévedek), Magyarországon egy viszonylag szűk körön kívül nem sokan hallottak még a szerepjátékokról. Hogyan kell ezt a műfajt elképzelnie annak, aki korábban nem találkozott még vele?

Az asztali szerepjáték (tabletop role playing game vagy TTRPG) egy közös interaktív történetmesélés, általában kettő-öt ember számára. Egy ember, a mesélő, ír egy történetet, amiben a többi játékos a történet főszereplőit személyesíti meg. A mesélő a saját szavaival, esetleg illusztrációk használatával, leírja, hogy a szereplők mit látnak, mit tapasztalnak, a többi játékos pedig elmondja, hogy az általuk irányított személyek – a játékos karakterek –, mit döntenek.

Ezeknek a játékoknak megvan a maga egyszerűbb-komplexebb szabályrendszere, ami azon kívül, hogy segít megelőzni a vitás helyzeteket, fel is ruházza a játékosokat fantasztikus lehetőségekkel, amikkel a kalandok során élhetnek. Különböző játékokban a karakterek lehetnek harcosok, harcművészek, varázslók, vámpírok, vérfarkasok, tündérmesék főszereplői, stb. Vannak könnyedebb játékok, amiket afféle társasjátékként egy este alatt végig lehet játszani – ezek sokszor humorosak vagy ijesztőek –, és vannak olyanok, amiket évekig lehet folytatni heti rendszerességgel.

Ezen kívül van a játékoknak egy speciális ága, az ún. élő szerepjáték (Live Action Role Playing Game, azaz, ahogy a leggyakrabban hívják, LARP). Ezekben a játékot nem egy asztal körül, hanem egy kibérelt helyszínet játsszák, jelmezbe öltözve. Általában egyalkalmas kalandokról van szó, és néha egészen nagy, akár nemzetközi rendezvényekről – például sereg-sereg csatákat is lejátszó történelmi LARPokról, vagy egy egész kastélyt kibérlő vámpíros játékról.

Te mi alapján csoportosítanád őket?

Két alapvető szempontot tudok elképzelni. Az egyik az ún. „rules light” vs. „rules heavy” felosztás, ami egy játéktechnikai megközelítés. A „rules light” játékok mögötti filozófia az, hogy a lehető legkevesebb szabályt adják, hogy bárki azonnal felvehesse a játékot és a szabályok ne akadályozzák abban, hogy beleélje magát a történetbe. A „rules heavy” játékok több szabályt adnak, ami több felkészülést igényel, ugyanakkor sokkal több mankót adnak ahhoz, hogy beleéljük magunkat a kalandokba és meglepő módon én úgy tapasztaltam, hogy sokkal több lehetőséget és kreativitást hoznak az asztalhoz. A rules light játékokat tudom ajánlani azoknak, akik most ismerkednek a műfajjal, a rules heavy-t azoknak, akik szeretnének elmélyülni a játék világában.

A másik csoportosítási lehetőség az a téma és hangulat, amin belül aztán elképesztő különbségek vannak. Bárki, aki foglalkozott már szerepjátékkal – és néhányan azok közül is, akik soha sem – hallották már a Dungeons & Dragons nevet, ami egy klasszikus fantasy játék, a jó és rossz örök harca, kardok, varázslatok, sárkányok történetei. De vannak „komolyabb” szerepjátékok, amik nagyon személyessé és drámaivá teszik a történetet, és ugyanannyit, vagy akár többet koncentrálnak a karakterek pszichológiájára, mint a harcra. Ilyen például a szintén híres Legend of the Five Rings, amit a japán mitológia mintájára dolgoztak ki. A főszereplők szamurájok, akik a kardforgatás mellett lehetnek művészek, diplomaták, szerzetesek, stb., és a játék során újra és újra döntéseket kell hozniuk arról, hogy esküikhez vagy saját érzelmeikhez legyenek hűségesek.

És természetesen a spektrum másik oldalán ott vannak a szándékoltan komolytalan történetek, mint például a Crash Pandas című játék, ahol például három-öt játékos ugyanennyi mosómedvét személyesít meg, akik illegális autóversenyzésre adták a fejüket, de csak közösen tudják vezetni a járművet.

Véleményed szerint van-e különbség az online és offline szerepjátékok között a társas kapcsolatok szempontjából?

Abszolút. Az asztali szerepjátéknál közösen teremtjük meg a világot, és a képzeletünket kell felhasználnunk, így a játék során mindenki elmélyülten koncentrál, hozzátéve a saját részét az összképhez. Amikor megszólalunk, általában „karakterben” vagyunk, elmondjuk, mit és hogyan cselekszünk, segítve a többieket, hogy lelki szemeik előtt lássák a képet. Ez egy közös építkezés, amiben bár a mesélő kiemelkedőbb szereppel bír a többieknél, de mindenkinek van egy kis lehetősége és felelőssége. (Egyébként itt az offline elnevezés egy kicsit idejemúlt is lehet már, mert asztali szerepjátékot is lehet interneten keresztül játszani.)

A videójáték értelemben vett online szerepjátékok világában a világ készen áll, mi azt megkapjuk egy nagy audiovizuális csomagként, itt a fantáziánkat kevésbé kell használnunk. Itt kicsit szabadabban tudunk beszélgetni. Vannak egyszerűbb, és sokat ismétlődő részek – „farmolások” –, amik során nyersanyagot gyűjtünk, tárgyakat készítünk, stb. Ez remek alkalom egyszerű baráti beszélgetésekre. Én több felnőtt barátommal így tartom a kapcsolatot. Aztán a játékoknak vannak nehezebb részei is, amik pont annyival jelentenek nagyobb kihívást, hogy beleélhessük magunkat, és hogy csapatmunkára ösztönözzenek minket, ahol mindenkinek meglehet a maga szerepe és sikerélménye.

Mindkettő nyújthat remek szórakozást, de a kettő erősen különbözik egymástól.

Mit gondolsz, van olyan korosztály, akik kifejezetten fogékonyak erre a fajta „társasjátékra”? Miért?

Kell egy alsó korlátot húznunk – van egy belépési küszöb, mégpedig az, hogy a játékosnak kellően érettnek kell lennie a szabályjátékokhoz. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy hét-nyolcéves gyerek már élvezheti az asztali szerepjátékokat, és vannak is egyébként olyan játékok, amiket családoknak terveztek, ahol a szülők mesélhetnek kalandokat a gyerekeiknek. (Illetve több Dungeons & Dragons rajongó szülő egyszerűsíti le a szabályokat, hogy együtt játszhassanak a gyerekeikkel.)

Ezen túl viszont bármelyik életkor megtalálhatja a szórakozását vagy akár a szenvedélyét a szerepjátékok világában.

A korábbi saját tapasztalataimból, illetve a tőled hallott történetekből kiindulva azt gondolom, hogy a szerepjátékok kitűnő terepet jelenthetnek arra, hogy kamaszok, fiatal felnőttek kapcsolódjanak egymással, vagy akár a szüleikkel. Te mit gondolsz erről?

A szerepjáték közös téma, közös érdeklődés, közös fejlődési út. Lehet gyakorlópálya az élethez, lehet művészet, lehet beszédtéma, lehet módszer arra, hogy kommunikáljunk egymással. Gimnáziumban volt, hogy a tanáraink voltak a mesélőink, akik történelem tudásukat felhasználva alakíthatták ki nekünk a világot, így akár konkrétan tanulhattunk is általuk. Segített megtörni a jeget más diákokkal, új barátokat szerezni, segített megtanítani együttműködni olyanokkal, akik más szubkultúrába tartoztak, máshogy beszéltek, máshogy öltözködtek – más szóval, akikkel amúgy nem barátkoztunk volna. Szóval abszolút, kamaszok és kamaszok, kamaszok és felnőttek között is működhet.

És hát most már olyan generációt élünk, ahol a mostani felnőttek közül sokan szerepjátékokon nőttek fel, és izgatottan várják, hogy gyerekeiket bevonhassák a saját hobbijukba. Kifejezetten hangsúlyos ez a Dungeons & Dragons és a Warhammer Fantasy  / Warhammer 40K közösségekben, ahol nem csak történetmesélés a játék része, hanem miniatűr modelleket is használhatnak, amiket közös program lehet összeragasztani és kifesteni. Sok gyerek úgy nő fel, hogy apunak van egy saját szekrénye / szobája tele miniatűr seregekkel és évekig nézi vágyakozva, mire leülhetnek közösen játszani – és ez hatalmas élmény nekik is és a szülőknek is.

Egy másik nézőpont, ami érdekes lehet, ha a szülők együtt játszanak a kamasz gyerekeikkel az az, hogy egyszerűen egy szülő többet olvasott, jobban fogalmaz, több történetet ismer – mesélőként nagyon könnyen lenyűgözheti a gyerekeit. Ez tipikusan lehet az a játék élmény, ami után a tinédzser gyereked rágja a füled, hogy mikor játszotok együtt legközelebb. És a gyerekek saját érdeklődésén keresztül a szülő becsempészheti mindazt, amit meg szeretne tanítani vagy mutatni a gyerekeknek.

Egy általam is ismert példa – igaz, nem szülő-gyerek kapcsolatban, hanem egy tűzoltó tiszt játéka volt fiatalabb beosztottjával – egészen terápiásan sikeredett. A fiatalabb tűzoltó rossz társaságban tanult, és emiatt voltak fajgyűlölő tendenciái. A tiszt bevonta egy szerepjátékba a fiatalabb tűzoltót, azzal a kifejezett kéréssel, hogy olyan karaktert alakítson – egy félelfet –, aki a játék világán belül fajgyűlölet kedvelt célpontja. Ezáltal a fiatalabb tűzoltó egy biztonságos és könnyen érthető környezetben tapasztalhatta meg az általa vallott eszmék eredményét, és a tisztnek sikerült őt elterelnie a rasszizmus irányából.

Mit tanácsolsz annak, aki most kezdene ismerkedni a szerepjátékok világával, hol kezdje?

A szerepjátékok világa egy nagyon tág piac és könnyű benne elveszni. Ha van bárki a baráti körben, aki foglalkozik már asztali szerepjátékokkal, akkor érdemes tanácsot kérni tőle, hogy ő mit ajánlana. Könnyen lehet szűkíteni a kört a korhatárral – és érdemes mindig komolyan venni a szerepjátékok korhatár ajánlásait, egyrészt mert a gyerekeknek szóló játékok idősebb korosztályokat nem valószínű, hogy lekötnek, másrészt azért, mert a felnőtt témájú játékok néha nagyon komoly problémákról is beszélnek. A másik tényező, hogy van-e kellő angol nyelvtudás a játékosok körében, mert magyarul sajnos jóval kisebb a választék.

Ezek után érdemes eldönteni, hogy mi a fontosabb: hogy pár óra alatt elkezdhessünk játszani – ekkor érdemes rules light rendszerekben gondolkodni –, vagy hogy a játék jobban támogasson minket a mély beleélésbe és az izgalmas lehetőségekbe – ekkor érdemes a rules heavy irányban nézelődni.

De, ha nem szeretnél ennyit töprengeni rajta, akkor egyszerűbb belevágni a legnyilvánvalóbb választásba: a világ legnépszerűbb szerepjátéka jelenleg a Dungeons & Dragons, aminek filmje – Betyárbecsület címen –, a belőle készült számítógépes játékok – pl. a méltán híres Baldur’s Gate 3 – rengeteg kapaszkodót ad, ráadásul számtalan YouTube csatorna, podcast, cikk, külön erre szakosodott magazin adhat segítséget. Fontos tudni, hogy a Dungeons & Dragons is első sorban egy szabályrendszer, ami mögött a világot és a történeteket könnyedén ki lehet cserélni, adott esetben gótikus / viktoriánus, vagy akár népmesei horror alapú helyszínekre és történetekre.

Köszönöm az interjút, Gergely!

Valentin-Gyurics Nikoletta

A Mit játsszunk a kamaszainkkal? – 2. rész bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Lássuk, mit gondolok én a témával kapcsolatban!

Nem csak most

Kamaszkorban már nem úgy nevelünk, mint a korábbi években. Nyert ügyed akkor van, ha kisebb korában már odafigyelsz a szabadidő eltöltésére.

Hogyan?

Én 2 éves korig a nulla képernyőidő híve vagyok. A WHO is.  Helyette mese könyvből és fejből, szabad játék, futkározás, maszatolás, hempergés, unatkozás, közös házimunka, boltba járás… stb. Utána szépen fokozatosan be lehet építeni, szülői felügyelettel.

Ki kösse le a tinit?

Vajon miért gondoljuk szülőként azt, hogy a mi feladatunk lekötni a gyerekeink, pláne a tizenéveseink figyelmét? Mi fog történni akkor, ha egészséges keretek között unatkozik kicsit? Legrosszabb esetben kénytelen lesz feltalálni magát. (Egyébként már az ovisoknál is működik… a hangsúly a kereteken van.)

Helyette vagy mellette?

A mai gyerekeknek az online és offline világ nem válik el egymástól markánsan. Az online tér eléréséhez pedig szükség van a kütyükre is. Ne akarjuk mindenáron száműzni ezeket a dolgokat a gyerekeink életéből! Pláne, ha mi sem tudunk létezni nélkülük.

Jó, de akkor mégis mit?!

Bármit…valamit:

• amit élvez
• ami nem kötelező
• amiben jó
• amit ő választ
• amiben kiteljesedhet
• ami kihívás neki
• ami pihentető testileg, lelkileg vagy mentálisan

Például

• Sport, mozgás – szerintem a legnagyszerűbb terep mindenféle prevencióra. (Nem feltétlenül a versenysport.)
• Festés, rajzolás, írás
• Zene – hallgatóként vagy alkotóként
• Színjátszás, tánc
• Olvasás
• Önkénteskedés
• …

Önismeret – a jolly joker

Mármint lehet ezzel is szenvedélyesen foglalkozni, de nem is erre gondolok, hanem:

• ha rájövünk a túlzásba vitt kütyühasználat/online jelenlét okába, könnyebb azt kezelni
• ha a tini tisztában van a saját képességeivel, érdeklődésével, erősségeivel stb. (=önmagával) jobban tudja majd, mit válasszon szenvedélyül

És Te hogy vagy a kütyükkel?

Ha Nálatok is téma, hogy a kütyük kötik le a gyerekeket, nagyon őszintén tedd fel magadnak a fenti kérdést!

Egy gyereket – még ha kamasz, akkor is – a példáddal nevelsz igazán.

Akkor is, ha pozitív és akkor is, ha negatív.

Jobban belemélyednél a témába?

Gyurics Gergely Python programozó, Data Scientist és pszichológus közreműködésével ebben a témában tartottunk egy webinart Kamaszok és az online világ témában, ahol nagyon részletesen sorra vettük, amit elengedhetetlen tudnod, ha tinédzser gyermeket nevelsz.

Ide kattintva éred el.

A Mivel lehet lekötni a mai kamaszokat a kütyük helyett? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Társasjátékozzunk!

Rengeteg szuper társas van a tini korosztálynak és felnőtteknek is. Ha nincs sok időnk, akkor egy egyszerű klasszikus kártyajáték is jól jöhet (Dobble, Uno), de kereshetünk aktuálisabb táblás vagy kártyás változatot is. Néhány példa: Kluster, Imagine, A túlvilág vándorai , Catan, Csavargódal, Fekete történetek, iKnow… stb.

Szerepjátékozzunk!

Nagyon sok potenciál van a szerepjátékokban, valószínűleg írok még róluk. A legtöbbet folyamatosan, akár hónapokig lehet játszani. Most felsorolás szinten egy szakértőtől pár lehetőség (köszi Gergely!) : Dungeons&Dragons, Warhammer Fantasy, Shadowrun, Star Wars szerepjátékok, Ctulhu hívása, Vámpír: Maszkabál és Vámpír: Rekviem, Apocalyse: World

Legózzunk!

Oké, akik régóta követtek, tudjátok, hogy fanatikus vagyok… de szerintem a Lego® kortalan. Ha nem nézted mostanában, érdemes rákeresni a nagyoknak és felnőttnek szóló készletekre. Spoiler: függőséget okoz! Én szóltam.

Versenyezzünk!

Te szeretsz nyerni? Verseny nélkül nem fog menni. Jó hír viszont, hogy szinte bármiből lehet játékos változatot kreálni, rátok szabva. Jöhet egy szülők a gyerekek ellen főzőverseny? Biciklis gyorsulás? Ki mosogat el gyorsabban? Ki bírja tovább káromkodás nélkül? Ha már verseny, persze gondoskodj a nyereményről is!

Bármit, amihez mi készítjük a “hozzávalókat”

Itt nem csak maga a játék a lényeg, hanem már az előtte együtt töltött idő is. Fessetek egy malom pályát és keressetek hozzá kavicsból bábukat! Esetleg lengőteke újrahasznosított anyagokból? Akár egy különleges papírsárkány készítése, majd kipróbálása is bejöhet.

Valamit, amit nagyon szerettünk az ő korában

Te mivel töltötted legszívesebben az időd, mikor tini voltál? Szerettél kosárlabdázni? Vagy lábtengóztál az utcán? Szívesen maketteztél? A színjátszás volt a favorit? Ne csak a szó szoros értelmében gondolj a játékra játékként! Inkább a játékosság legyen a kulcsszó! Kamaszkorban már szinte bármi belefér, ha a közös idő és a szórakozás is helyet kap.

Amit szeretne

Kérdezd meg, mihez lenne kedve és legyél nagyon nyitott! Mindegy, hogy egy hatalmas puzzle, vagy épp valamilyen számítógépes játék az… Csak legyetek együtt!

A fenti felsorolásból látszik, hogy bizony nem elvetemült ötlet játékon törni a fejünket, ha kamasz gyerekeink vannak… A játék bizony kortalan. A választásunk pedig akkor lesz a legjobb, ha minden résztvevő jól érzi magát közben. Te mit választasz? 

A Mit játsszunk a kamaszainkkal? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Vajon miért nem tudja a másik magától, hogy mit kell tennie, ha boldoggá akar tenni minket? Ha szeret, akkor ennek magától kellene jönnie. Vagy mégsem? Olvass tovább, és elmondom, hogy működik mindez!

„Jó-jó, de miért kell ezt egyáltalán mondani?”

„Ha már én kérem meg, az nem ugyanaz. Tudhatná magától is, mire van szükségem!”

„Én mindent megteszek, ami tőlem telik, mégsem javulnak a közös dolgaink. Van ennek egyáltalán bármi értelme?”

„Én mindent megteszek, hogy észrevegye az igyekezetemet, de neki aztán semmi nem jó?”

Ismerős valamelyik fenti mondat? Esetleg az összes? Te is azt gondolod, hogy ha a másik igazán szeret, bizonyára teljes mértékben tisztában van azzal, mi az, amire vágysz? Vagy fordítva: azt gondolod, hogy abból, amit teszel, teljesen egyértelműnek kellene lennie számára, hogy szereted?

Kamasz-szülő, családi, párkapcsolati, sőt, egyéni folyamatokban is rendszeresen előjönnek ezek a mondatok az ügyfeleimnél. Ahogy ők, szinte mindannyian azt szeretnénk, hogy a szeretteink maguktól jöjjenek rá, mi az, amire vágyunk (tőlük). Csakhogy egyikünk sem gondolatolvasó! Nem úgy működünk, hogy ránézünk a másikra és rögtön beugrik, mit szeretne ő.

Ha szeretjük, és jót akarunk neki, akkor, ha ránézünk az ugrik be: SZERINTÜNK mit szeretne ő. Ez a gondolat SOHA NEM A MÁSK FÉLRŐL SZÓL, bármennyire is szeretnénk: hanem SAJÁT MAGUNKRÓL.

Ha elkezdünk tenni valamit, aszerint cselekszünk, amiről mi azt FELTÉTELEZZÜK, hogy ez minden vágya. Néha bejön. Történetesen akkor, ha épp ugyanarra vágyik, mint mi. Az esetek többségében azonban sokkal rosszabb is lehet a helyzet, mint előtte.

Hogy miért?

Mert a másik szemében önzőnek fogunk tűnni. Olyan embernek, aki csak saját magával foglalkozik. És ha őszintén belegondolunk: ennek bizony van alapja. Persze sem téged, sem engem, és valószínűleg a Te párodat, anyukádat vagy gyermekedet sem az önzőség, hanem az irántad érzett szeretet kimutatása motiválja. A végeredmény mégsem arról szól, akiről szeretnénk. Innen nézve máris más a helyzet, ugye? Hiába a jóindulat, ha közben nem sikerül azt kimutatnunk, amit igazán szeretnénk.

Ha a gondolatolvasás nem működik, mi lehet a megoldás?

Beszélgessünk sokat!

Szuper, ha működik a kommunikáció. Még jobb, ha a mindennapi apró-cseprő dolgokon és elintéznivalókon túl is van mondanivalónk a másik számára. A legjobban akkor fog működni, ha sokat kérdezünk, és figyelmesen meghallgatjuk a másik mondandóját. Persze utána érdemes cserélni, hiszen a jó kommunikáció nem egyoldalú.

Ha nehéz a mélyebb témákat elővenni, bártan hívjatok segítségül beszélgetésindító társas- vagy kártyajátékokat!

Ismerjük fel az érzéseinket!

Sokat segít, ha felismerjük, milyen érzések vannak bennünk a másik viselkedésével kapcsolatban. Ehhez a legjobb kezdet, ha elkezdjük magunkat figyelni, és napi egy-két alkalommal kicsit hátralépve kielemzünk egy-egy szituációt. Közben érdemes tudatosítani, ha megjelenik egy érzés bennünk. Ha megvan az érzés, már csak annyi a dolgunk, hogy nevezzük is meg. Ha kommunikációs helyzetben hangosan kimondjuk, rengeteget fejlődhetünk a kapcsolatainkban.

Fogalmazzuk meg a szükségleteinket!

Ha az érzésekkel jól boldogulunk, a következő lépcsőfok, hogy azon gondolkodjunk, mire lenne szükségünk az adott helyzetben ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, vagy hosszabb ideig fenn tudjuk tartani azt az állapotot, amiben éppen benne vagyunk. Ehhez segít, ha eleinte írásban „gondolkodunk”. Vessük egy papírra a keletkezett érzéseinket, és nézzünk rájuk:

Éreztem ezt már korábban is?

Mikor?

Mi segített, hogy jobban érezzem magam?

Most mire lenne szükségem, hogy jól legyek?

Ki tudja ezt megadni nekem?

Ha eljutottunk az utolsó kérdésig, annyi a dolgunk, hogy fogalmazzuk meg a lehető legegyértelműbben az érintett embernek/embereknek a vágyainkat.

…és tegyük ugyanezt a másikkal kapcsolatban is!

Ha a saját érzéseink és szükségleteink felismerése, nevesítése és megfogalmazása már nem esik nehezünkre, sokkal könnyebb lesz a másik fél érzéseire és szükségleteire is nyitottan, empatikusan és befogadóan tekinteni.

Ha a fenti pár lépést gyakoroljátok, és következetesen alkalmazzátok, garantálom, hogy nem kell többet felesleges időt tölteni azon keseregve, miért nem olvas a másik a gondolataidban. Rajta, gyakorlásra fel!

Ha tetszett ez a cikk, ez a korábbi írásom is érdekelhet: https://gyuricsnikoletta.hu/2022/02/06/lehet-rosszul-szeretni/

Niki

A Honnan tudja a másik, mit várunk tőle? – Avagy gondolatolvasás helyett kommunikáció bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

A Közös nyelv a kamaszunkkal – Hogy csináljuk? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Hogy hogyan? Összegyűjtöttem néhány lehetőséget, ami bárki számára elérhető.

Olvass sokat!

Vagy akár nézz filmet, ha az olvasás annyira nem fekszik! Bármilyen meglepő, nem kell rögötön az önfejlesztő könyvekhez és videókhoz nyúlni. Sőt! Nagyon sokat tud adni egy mese, egy regény, egy filmdráma vagy akár egy animációs film is. Szuper, ha más nézőpontokat is látsz a sajátodén kívül, főleg, ha ezeken utána el is gondolkozol. (Pl. miben hasonlítok a főhősre, melyik rész volt a kedvencem, mit nem szerettem, van-e hasonlóság az én életemmel stb.). Persze ha érdekel, nyithatsz a témában készült művek után is, szerencsére egyre több szakmailag is jól megalapozott van közöttük.

Figyeld magad!

Próbálj különböző hétköznapi vagy különleges helyzetekben kicsit kívülről nézni magadra. Nézd meg, hogy vagy jelen egy-egy szituációban, milyen érzések uralkodnak benned ilyenkor, mit vált ki belőled mások viselkedése. Vedd észre, hol érzed magad komfortosan, és mi az, ami már kényelmetlen vagy akár teljesen ijesztő számodra! Ha megfigyelésen túl még azt is megnézed, mi működött jól, vagy min kellene legközelebb javítanod, akkor még egy lépéssel közelebb kerülhetsz önmagadhoz és a fejlődésedhez.

Legyél tudatosan jelen az életedben!

Figyelj arra, amit éppen teszel! Nincs baj azzal, ha néha nosztalgiázol vagy éppen a jövődről álmodozol, de ügyelj arra, hogy a jelenben is tudj létezni! Hogy állj neki? Menj el egy sétára az ebédszünetben vagy egy hosszabb túrára a hétvégén és lásd, halld, szagold, tapintsd, ízleld meg, amiben benne vagy! Merd meghallani a madarak csicsergését, vedd észre a rügyező fákat, hagyd, hogy a langyos szellő megcirógassa az arcod, és élvezd, ami veled történik!

Kapcsolódj ki!

Mindenkinek kell legalább egy olyan tevékenység, ami eltereli a gondolatait a hétköznapi nehézségekről, és még fel is tölti. Lehet egyedül vagy lehet társasággal, lehet aktívan vagy passzívan. A lényeg, hogy legyen valami, amit csak azért csinálsz, mert téged szolgál! Ha megnézed, mi a Te kedvenc elfoglaltságod, a szórakozáson kívül magadról is sokat megtudsz.

Kérdezz meg másokat!

Kérj visszajelzést a családodtól, barátaidtól vagy munkatársaidtól! Vagy egész egyszerűen halld meg, ha rólad beszélnek Neked! Érdekes megfigyelni milyennek látnak minket mások kívülről, és összehasonlítani azzal a képpel, ami bennünk él.

Ha ezeken már túl vagy, és szakemberrel fejlődnél tovább:

Merj lépni! Segítek.

+3620/446 2582

info@gyuricsnikoletta.hu

A Önismeret fejlesztése szakember nélkül – Hogyan lehetséges? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Adj időt magadnak!

Elenyésző azoknak a házasságban élő nőknek és a férfiaknak a száma, akiknek egy-egy nehezebb időszakban még soha nem fordult meg a fejében a válás gondolata. Azt tanácsolom, hogy semmiképp ne lépj a legelső gondolatra! Várj pár napot, amíg csillapodnak a heves érzelmek, és közben próbálj meg kicsit kívülről tekinteni önmagadra és a párkapcsolatodra! Biztos, hogy a kapcsolattal van a gond? Esetleg más életterületeiden vannak nehézségeid? Jóvátehetetlen a probléma? Netán csak „elfáradt” a házasság?

Beszéld meg a gondolataidat a házastársaddal!

Ha tiszta fejjel még mindig úgy gondolod, válságban a házasságod: mindenképp ülj le a párjoddal és beszéljetek arról, mi játszódik le benned!  Nézzetek rá együtt, hol tart most a kapcsolat, és mik a terveitek a jövőben! Nehéz lehet, de igyekezzetek higgadtan, és a másik személyét tiszteletben tartva beszélgetni! Nem az a fontos, hogy a múltban ki hibázott, hanem az, hogy közösen találjatok megoldást a problémátokra.

Legyél nyitott a változásra!

Változtatás nélkül nincs változás! Ha mindent ugyanúgy tesztek tovább, ahogy eddig, akkor minden ugyanúgy fog tovább folytatódni. Amennyiben nem vagy elégedett a jelenlegi helyzettel, úgy elengedhetetlen, hogy megváltoztasd azokat a dolgokat, amik a rossz irányba vezetnek. Tartsd szem előtt, hogy a kapcsolatért mindketten felelősek vagytok, így neked és párodnak is van szerepe abban, hogy megjavítsátok!

Tervezzétek meg közösen a lépéseket!

Ha már látjátok, mely területek nem működnek jól, tervezzétek meg közösen, min fogtok változtatni! A kevés együtt töltött idő a probléma? Írjátok be a naptárba előre a programterveket és tartsátok is magatokat hozzá! Egy ember nyakába szakad a háztartásvezetés? Írjátok be egy táblázatba, ki mikor és mit vállal a ház körüli teendőkből! Már csak egymás mellett éltek? Tudatosan hozzátok vissza az intimitást a kapcsolatba! Legyen újra rendszeres a közös reggeli kávé, a meghitt beszélgetés, a puszi és az ölelés! Az elején lehet, hogy többször kell önmagukat (és egymást) figyelmeztetni, de gyorsan jön a pozitív eredmény.

Amennyiben nem megy egyedül, vegyétek igénybe szakember segítségét!

Előfordulhat, hogy mindketten szeretnétek megmenteni a házasságot, egyedül mégsem boldogultok. Ilyenkor bátran kérjetek segítséget szakembertől! A nehézség jellegétől függően választhattok párkapcsolati tanácsadót, párterapeutát vagy mediátort is. Ezekben a szakemberekben közös, hogy képesek pártatlanul és ítélkezésmenetesen ránézni a kapcsolati elakadásokra, és egyben támogatnak titeket a saját megoldásaitok megtalálásában. Amennyiben mégis a válás mellett döntötök, akkor a minél gyorsabb és a lehető legkíméletesebb lezárásban is tudnak támogatást nyújtani.

Hiszem és vallom, hogy a párkapcsolatok legnagyobb része megmenthető, ha a megfelelő időben észleljük a nehézséget, és hajlandóak vagyunk tenni a közös dolgaink rendezéséért. Amennyiben te is épp egy nehéz szakaszon mész keresztül a házasságában, vedd sorra fenti lépéséket, és tegyél azért, hogy újra egymás legnagyobb támaszai lehessetek! Ne feledd azonban: egy kapcsolathoz két ember kell! Ha mindent megpróbáltál, és mégis egyedül maradsz a törekvéseiddel, lehet, hogy más út áll előtted.

A Válni mindenáron(?) – Avagy mi lehet a megoldás, ha megromlott a házasság? bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

1. Lassíts!

Miért ne gondolhatnád át a mindennapi teendőidet, és iktathatnál be egy-két lazább napot?  Maradj ágyban, amíg jól esik, vagy vedd elő délután a kockás plédet egy régen félretett könyv és forró csoki társaságában! A lényeg, hogy ne siess, csak élvezd az időt, amit magaddal tölthetsz!

2. Mozogj!

A mozgás a testednek és a lelkednek is jót tesz. Nem kell naponta órákat töltened az edzőteremben, ha nem esik jól. Ellenben egy laza félórás séta a levegőn, egy pörgős táncóra vagy egy kellemes jóga nem csak átmozgat, de segít levezetni a napi stresszt és megalapozza a jókedvedet is.

3. Tölts időt a szeretteiddel!

Törekedj arra, hogy jusson idő a hozzánk közelálló családtagokra és barátokra! Mindenkinek jót tesz az őszinte érdeklődés, egy tartalmas beszélgetés vagy akár csak egy futó találkozás is. A lelki egyensúlyod szempontjából javaslom, hogy helyezd előtérbe a személyes kapcsolatokat az online vagy telefonos lehetőségek helyett!

4. Tervezz!

Az ember hajlamos arra, legelőször a saját magára szánt időt rövidítse le. Te is így vagy vele? Akkor vigyázz, mert hosszú távon akár meg is betegedhetsz, ha folyamatosan háttérbe szorítod a szükségleteidet! Amit megtehetsz, hogy előre tervezel és lehetőleg írásban rögzíted is! A magadra szánt idő ugyanúgy szerepeljen kötelező elemként, mint a gyerekek különórája!

5. Vedd észre az apró örömöket!

Nem velünk született képesség, hogy észrevegyük az apróságokat, amik boldoggá tesznek, de kis odafigyeléssel könnyen elsajátítható. Kezdd el keresni azokat a tárgyakat helyzeteket, kapcsolatokat, amik boldoggá tesznek! Pár hét után már automatikusan észreveszed ezeket a dolgokat, és garantáltan pozitívabban tekintesz a saját életedre is.

Pár ilyen egyszerű praktika, és a téli időszak sem fog kibillenteni az egyensúlyból. Tudod már, melyik pontot próbálod ki először?

Valentin-Gyurics Nikoletta

coach, mediátor, szociálpedagógus

A Lelki egészség a hideg évszakokban bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Az október már igazi ősz.  Színesednek a falevelek, csípős a levegő hajnalban és este, de még érezni a nap melegét is az egyre rövidülő napokban. Ahogy a téli álmot alvó állatok ilyenkor gyűjtik össze az elemózsiát, hogy aztán tavaszig ne kelljen előbújni a kuckójukból, mi is elkezdhetünk tudatosan készülni a leghidegebb hónapokra. Összegyűjtöttem tíz dolgot, amit érdemes beiktatni a most, hogy feltöltsd a lemerült energiahordozóid.

1. Hatalmas séták a természetben

Már előveheted a vastag kötött pulcsit, a meleg zoknit vagy a színes gumicsizmákat, és irány a közeli park, az erdő, vagy a kicsit távolabbi hegyek! Gyűjthetsz gesztenyét, makkot, vagy csak dagaszthatod közösen a sarat a gyerekekkel. (Vagy nélkülük.) A friss levegő, az illatok, színek és a testmozgás biztos, hogy nagyon gyorsan feltölti a lemerült elemeket. Ebben a programban az a legjobb, hogy egyedül és társasággal együtt is garantáltan jót fog tenni.

2. Baráti, családi beszélgetések

Teraszos kiülés, almás pite, forró tea vagy kávé, kockás kispléd… Megvan az érzés, ugye? Szerintem ennél a hónapnál keresve se találsz jobb időszakot ezekhez a nyugodt trécselős programokhoz. Használd hát ki a napsütéses órákat!

3. Állatokkal töltött idő

Persze, ez nem évaszkhoz kötött, de ilyenkor az állatok is mások már. Ők is készülnek a télre, a vadállatok közelebb húzódnak az emberekhez, az otthoniak is bújósabbá válnak. Az állatokkal töltött idő engem mindig feltölt, mindegy, hogy közös programról vagy csak semmittevésről szól. Te hogy vagy vele?

4. Társasjáték

Valljuk be, bármennyire is szép ez a hónap, de a nappalok rövidsége nem igazán kedvez már a késő délutáni, esti szabadtéri programoknak. A korai sötétedés azonban tökéletes arra, hogy otthon töltsünk minőségi időt a szeretteinkkel. Ideje elővenni a kedvenc társasjátékokat és kezdődhet a móka!

5. Barkácsolás

Gesztenyebáb, terménykép, madáretető, kopogtató… nem is kell bonyolult dolgokra gondolni. Az alkotás akár magányos, akár csoportos tevékenységként is tökéletes feltöltő program. És milyen jó lesz később ránézni a készített művekre!

6. Olvasás

Nyakig betakarózva a kedvenc könyv, egy gyertya és egy gőzölgő tea társaságában. Engem már maga a gondolat is pihentet. Te hogy vagy vele?

7. Közös filmezés

Most lehet a kanapén összebújva újranézni a régi randis filmjeinket, és nosztalgiázni. Nagyobb gyerekekkel pedig a családi mozidélután is működhet, természetesen az elmaradhatatlan pattogatott kukorica kíséretében.

8. Lelassulás – tudatos jelenlét gyakorlása

Ilyenkor, mikor a természet is a pihenőre készül, nekem egyre könnyebben megy a „csak lenni” érzés megvalósítása. Tudod, amikor a gondolataid sem cikáznak, csak „nézel ki a fejedből” és arra gondolsz, amit éppen látsz, hallasz, szagolsz, tapintasz vagy ízlelsz. Érdemes napi pár percet tudatosan is beiktatni a mindennapjaidba ezekből, például a reggeli kávézás vagy a délutáni hazautazás ideje alatt.

9. Közösségi élet

Október a szüret időszaka, és hagyományok szerint ilyenkor még bőven tartottak lakodalmakat is. Bármennyire is jól esik magunkkal minőségi időt tölteni, bizony ettől függetlenül érdemes élni a lehetőséggel, és felfrissíteni az elhanyagolt kapcsolatainkat vagy új közösségekhez csatlakozni.

10. Selejtezés

Számomra kicsit kilóg a sorból ez a pont, mert maga a folyamat nem mindig tölt fel. Viszont leírhatatlan az az érzés, amikor elférnek a ruhák a szekrényben, nincs tele a lakás mindenféle lomokkal. Egyszerűen átláthatóbb lesz az életünk… És ez hat a gondolatainkra is.

Téged mi tölt fel ilyenkor a legjobban?

A 10+1 dolog, ami feltölt – októberben bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.

Nincs két egyforma család, ahogy két egyforma gyerek sem. Mégis minden második gyermeknevelési kérdés a hisztivel kapcsolatban érkezik hozzám. Most összegyűjtöttem azt a 3+1 dolgot, amit betartva garantáltan könnyebben veszed az akadályokat.

Nem szeretem a hiszti szót, viszont nem is nagyon találtam még olyat, ami ennél szemléletesebben le tudná írni ezt a jelenséget, ÉS amiről mindenki érti, látja, miről van szó.

Mire gondolunk akkor, ha hisztiről beszélünk?

Ez egy érzelmileg túlfűtött állapot, amikor általában a felnőtt és a gyerek céljai nem egyeznek meg, és ennek a gyerkőc hangot is ad. A legtöbb szülő ilyenkor arról számol be, hogy tehetetlennek érzi magát, és emiatt sokszor a türelmét is elveszíti. Emellett jellemző az is, hogy megjelenik a felnőttben a düh, harag vagy a szégyen érzése, esetleg mindezek együtt is jelen lehetnek. Fokozottan érvényes ez nyilvános helyzetekben.

1. Rugalmas határok

A gyereknevelésben rendkívül fontosak a keretek és a határok. Vannak olyan korosztályok, amikor a „hiszti” élettani sajátosság. Ilyen például a dackorszak, a kiskamasz- vagy a kamaszkor. Ezekben a közös az, hogy a gyermekünk próbálgatja, meddig mehet el. Ha vannak határok, akkor is tesztelni fogja a tűrőképességünket, hiszen pont ez az lényege ezeknek a lépcsőfokokoknak az érzelmi érés során.

Ugyanakkor a határok biztonságot jelentenek számára és számunkra is. Érdemes a gyerkőcnek is szerepet adni a határok kijelölésében, és időről időre újra megvizsgálni őket, ha kell változtatni rajtuk a körülmények változása alapján. Néha, különleges helyzetekben pedig akár el is lehet tekinteni ezektől (pl. ha alapesetben nem nézhet tévét a gyermekünk, megengedhetjük neki, ha beteg – de beszéljünk róla, hogy speciális helyzetről van szó, ettől még a szabály az szabály. 😊

2. Következetesség

Ha vannak szabályok, tartsuk is be őket, és legyen következménye annak, ha mégis valami kihágás történik! Hosszú távon mindenképp megéri így tenni. Jó, ha a gyerekek is tudják, hogy amit mondasz, az úgy is lesz! Nem csak a szabályokkal, de a kedvezményekkel kapcsolatban is járjatok el ugyanígy! 😉

Ideális esetben mindkét szülő ugyanazt az álláspontot képviseli. Ha mégis van közöttetek nézeteltérés, ne a gyerek előtt rendezzétek! Fontos a jó példa mutatása is. Ne várj el olyat tőle, amit Te nem teszel meg!

3. Elfogadás

Elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de sokszor azzal tesszük a legtöbbet a hiszti kezelése érdekében, ha elfogadjuk a helyzetet.

Bármennyire is nehéz, de a gyerekeink reakciói általában nem eltúlzottak, hanem ők VALÓBAN olyan intenzitással élik meg ezeket az érzéseket, amennyire ennek hangot is adnak.

A cél nem szabad, hogy az érzések elnyomása legyen. Ismerjük el az érzéseik jogosságát. Tartsuk észben, hogy a gyerek nem azért hisztizik, hogy minket idegesítsen, és főleg nem azért, hogy szégyenbe hozzon! Egyszerűen még nem elég érett az idegrendszere és az érzelmi intelligenciája ahhoz, hogy másképp reagáljon.

Fontos azonban, adjunk teret a saját érzéseinknek is! Teljesen rendben van, ha tehetetlennek, magányosnak, dühösnek vagy elveszettnek érezzük magunkat ilyen szituációkban. A megértés saját magunk felé is ugyanolyan fontos, mint a gyerek felé!

+1: Nyugodjunk meg!

Rengeteget tehetünk azért, hogy gyermekünk kiegyensúlyozottabb legyen, és kevesebb intenzív, érzelmileg túlfűtött jelenettel kelljen találkoznunk. Ehhez arra van szükség, hogy képesek legyünk nyugodtan reagálni, illetve törekedjünk a mindennapok során az egyensúlyra, a saját és családunk életében és érdekében is.

Ha úgy érzed, ennél több támogatásra van szükséged a nehéz helyzetek kezelésére, legyen szó családi, párkapcsolati vagy gyermeknevelési kérdésekről – csatlakozz a Facebook csoportomhoz itt: Családi Kincsesdoboz.

A Mit tegyél, ha hisztizik a gyereked? – 3+1 tipp a békésebb mindennapokért bejegyzés először Gyurics Nikoletta-én jelent meg.